Evangélium Szent Máté írása szerint

chapter 8


Chapters:


verse #1

mikoron kediglen leszállott volna az hegyről, sok sereg nép követé őtet.


verse #2

és íme egy poklos járula őhozzá, és az földre orcával leborula, és isteni tiszteletet tőn őneki ezt mondván. Uram, ha akarod megtisztíthatsz engemet.


verse #3

és Jézus kezét kinyújtván illeté őtet ezt mondván. akarom, tiszta légy, és legottan megtisztula az ő poklossága.


verse #4

és mondá őneki Jézus. meglássad, hogy valakinek ne mondjad, de menj el, mutasd meg te magadat az egyházi embernek, és vígy ajándékot, melyet Mózes parancsolt vinni, ezért hogy azok tegyenek tanúbizonyságot az megtisztult poklosságról.


verse #5

mikoron kediglen bement volna Jézus Kafarnaumba, őhozzá mene egy százados, és igen kéri vala őtet ezt mondván.


verse #6

Uram, egy gyermekem házamnál fekszik, kinek inai helyekről elindultanak és megszaggattanak, és igen nehezen kínlódik.


verse #7

és mondá őneki Jézus. meggyógyítom én őtet, mikoron házadhoz menendek.


verse #8

és felelvén az százados mondá. Uram, nem vagyok elég erre, hogy bejőj az én hajlékomba. sőt csak egy szóval parancsolj, meggyógyul az én gyermekem.


verse #9

mert én is más ember hatalmassága alatt való ember vagyok, és vitézek vannak az én birtokom alatt is, és ezt mondom emez vitéznek, menj el, és elmegyen, és az más vitéznek, jöjj ide, és eljő, és az én szolgámnak, tedd ezt, és megteszi.


verse #10

mikoron ezeket hallotta volna Jézus, elcsodálkozék, és mondá azoknak, kik őtet követik vala. bizony mondom tinektek, hogy még Zsidóországban sem találtam ilyen nagy hitet.


verse #11

mondom tinektek, hogy napkelet felől és napnyugat felől sokan fognak jönni jövendőre, és egyetembe letelepednek az Ábrahámmal, és az Izsákkal és az Jákobbal az mennyeknek országában,


verse #12

az országnak fiai kediglen az külsőbb sötétségbe vettetnek, ott leszen az siralom és az fogaknak csikorgatása.


verse #13

és mondá Jézus az századosnak. menj el, és az miképpen hiszed, azonképpen legyen teneked. és meggyógyula az ő szolgája azon órában.


verse #14

és mikoron az Péternek házához ment volna Jézus, látá az ő napát, hogy az ágyban feküdnék és hideg lelné,


verse #15

és illeté az ő kezét, és elhagyá őtet az hideglelésnek betegsége, és felkele, és szolgála őnekik.


verse #16

mikoron kediglen este kezdett volna lenni, hozának őneki sok embereket, kikben ördögök valának, és kiűzé az gonosz szellemeket igéivel, és meggyógyíta mindeneket, kik betegségnek miatta gonoszul valának,


verse #17

hogy beteljesedjenek, az mi meg vala mondván Izajás prófétának általa, mikoron ezt mondotta. ez vivé el az mi betegséginket, és az mi kórságinkat ő viselé el.


verse #18

mikoron látta volna Jézus az sok sereg népet őkörüle, parancsola, hogy elmennének az tengernek túlsó partjára.


verse #19

és mikoron őhozzá ment volna egy írástudó mester, mondá őneki. Mester, valahová menendesz, én tégedet követlek.


verse #20

és mondá őneki Jézus. az rókáknak lyukuk vagyon, és az égi madaraknak fészkük vagyon, de az embernek fiának nincsen, holott csak fejét is lehajtsa.


verse #21

más kediglen az ő tanítványinak közüle mondá őneki. Uram, engedd meg énnekem, hogy először menjek el, és temessem el az én atyámat.


verse #22

és Jézus mondá őneki. kövess te engemet, és hadd temessék el az holt emberek az ő holt embereit.


verse #23

és mikoron bement volna az hajóba, követék őtet az ő tanítványi.


verse #24

és íme nagy vész támada az tengeren, annyira hogy az hajó elborulna az haboknak miatta. Jézus kediglen alszik vala.


verse #25

és járulván az ő tanítványi felserkenték őtet ezt mondván. Uram, tarts meg minket, nagy veszedelemben vagyunk.


verse #26

és mondá őnekik. miért vagytok félelmesek, kisded hitűek? legottan mihelyen felserkentetett volna, megfeddé az szeleket és az tengert, és nagy csendesség lőn.


verse #27

az emberek kediglen csodálják vala ezt mondván. minemű hatalmú ez, hogy mind az szelek engednek őneki, és mind az tenger?


verse #28

és mikoron az tengernek túlsó partjára jutott volna, az gergezénusoknak tartományába, eleibe mene őneki két ember, kikben ördögök valának, kik az halottaknak koporsóiból jöttenek vala ki, felette igen fenék valának kediglen, annyira hogy senki az úton el nem mehetne.


verse #29

és íme kiáltanak vala ezt mondván. mi dolgunk vagyon minekünk teveled Jézus Istennek fia? azért jöttél-e ide, hogy minket gyötörj időnek előtte?


verse #30

vala kediglen távol őtőlük sok nagy disznó, mely eszik vala.


verse #31

az ördögök kediglen kérik vala őtet ezt mondván. ha kiűzöl minket, engedd meg minekünk, hogy menjünk be ez nagy disznóba.


verse #32

és mondá őnekik. menjetek el. az ördögök kediglen mikoron kimentek volna, az nagy disznóba menének. és íme nagy sebességgel vétetik vala az tengerbe egész az nagy disznó, és az disznók az vízbe veszének.


verse #33

annak utána az kik őrzik vala, elfutának, és az városba bemenének, és mindeneket megbeszélének, azt is, az mi történt vala az embereknek, az kikben ördögök valának.


verse #34

és íme egész az város eleibe kimene Jézusnak, és mikoron látták volna őtet az városbeliek, kérik vala, hogy elmenne az ő tartományukból.

Chapters:


Books