Evangélium Szent Máté írása szerint

chapter 25


Chapters:


verse #1

akkoron hasonlatossá leszen az mennyeknek országa tíz szűz leányhoz, mely szüzek felvevék az ő lámpásukat, és eleibe kimenének az vőlegénynek.


verse #2

ezeknek kediglen öte esztelen vala, és az öte eszes.


verse #3

az kik esztelenek valának, mikoron az ő lámpásukat felvették volna, olajat velük nem vittenek vala.


verse #4

az eszesek kediglen olajat vittenek vala az ő edényükbe az ő lámpásukkal egyetembe.


verse #5

mikoron kediglen az vőlegény múlatást tenne, mindnyájan szunnyadozni fogának, és elalvának.


verse #6

éjfélbe kediglen üvöltés lőn: íme az vőlegény megjő, menjetek ki eleibe.


verse #7

legottan mind az szüzek felkelének, és előkészíték az ő lámpásukat.


verse #8

az esztelenek kediglen mondának az eszeseknek, adjatok minekünk az ti olajotokban, mert az mi lámpásink ím megalusznak.


verse #9

felelének az eszesek és mondának. talán nem leszen elég mind minekünk és mind tinektek, de inkább menjetek el az árus emberekhez, és vegyetek ti magatoknak.


verse #10

mikoron kediglen olaj venni mennének, megjöve az vőlegény, és az eszes szüzek, kik készen valának, bemenének az vőlegénnyel az menyegzőbe, és az ajtó bezárattaték.


verse #11

azután eljövének az több szüzek is, és mondának, Uram, Uram, nyisd meg minekünk.


verse #12

és az vőlegény felele, és mondá. bizony mondom tinektek, nem ismerlek titeket.


verse #13

annak okáért vigyázzatok, mert nem tudjátok az napot, sem az órát, melyben az embernek fia eljő.


verse #14

mert miképpen egy ember, mikoron vidékbe indulna, előhívá az ő szolgáit, és kezükbe adá az ő marháit,


verse #15

és emennek ada öt talentum pénzt, az másiknak kediglen kettőt, az harmadiknak kediglen egyet, mindenkinek annyit ada, az mennyire azoknak erejük vala, és legottan az útra erede.


verse #16

elméne kedig az ki öt talentum pénzt vett vala, és kereskedék az pénzzel, és még ugyanannyi talentum pénzt teremte.


verse #17

azonképpen az ki kettőt vett vala is, más két talentum pénzt nyere.


verse #18

az ki kediglen egyet vett vala elmene, és az földbe ásá, és elrejté az ő urának pénzét.


verse #19

sok időnek kediglen utána az szolgáknak uruk megjöve, és ővelük számot vete.


verse #20

és előjárulván az, az ki öt talentum pénzt vett vala, előhoza más öt talentum pénzt is, és mondá: Uram, öt talentum pénzt adál kezemhez, íme más öt talentum pénzt nyertem rajta.


verse #21

mondá őneki az ő ura. jő, én jó és hív szolgám, ez kevésben hív voltál, sokra bízlak tégedet, menj be az te uradnak örömébe.


verse #22

előjárulván kedig az is, az ki két talentum pénzt vett vala, mondá. Uram, két talentum pénzt adál kezemhez, íme más két talentum pénzt nyertem rajta.


verse #23

mondá őneki az ő ura, jő, én jó és hív szolgám, ez kevésben hív voltál, sokra bízlak tégedet, menj be az te uradnak örömébe.


verse #24

előjárulván az is, az ki egy talentum pénzt vett vala, mondá. Uram, tudom vala, hogy kemény ember vagy, aratsz ott, az holott nem vetettél, és gyűjtetsz onnan, az holott nem hintettél,


verse #25

és megrettenvén elmenék, és elásám az te talentum pénzedet, íme megvagyon, az tied.


verse #26

felelvén kediglen az ő ura monda őneki, te gonosz és rest szolga, tudtad, hogy én aratok, az holott nem vetettem, és hogy gyűjtök onnan, az holott nem hintettem,


verse #27

az az én pénzemet az pénzváltóknál le kellett volna tenned, és én mikoron megjöttem volna, nyereséggel vettem volna meg az én pénzemet. vegyétek azért őtőle az egy talentum pénzt is, és adjátok annak, az kinek tíz talentum pénze vagyon.


verse #29

mert többre több adatik annak, az ki az isteni ajándékkal él, és az nagyobb bőséggel fog lenni, az ki kediglen vele nem él, attól elvétetik az is, az mit bír.


verse #30

és ez haszontalan szolgát vessétek az külső sötétségbe, ott leszen az siralom és az fogaknak csikorgatása.


verse #31

mikoron kediglen eljövend az embernek fia az ő dicsőséges voltában, és ővele egyetembe mind az szent angyalok, akkoron az embernek fia leül az ő dicsőségének székében, és őeleibe gyűlnek minden népek, és elválasztja őket egymástól, miképpen az pásztor elválasztja az juhokat az kecskeollóktól,


verse #33

és az juhokat jobb felől állatja, az kecskeollókat kediglen bal felől.


verse #34

akkoron az király mond azoknak, az kik őneki jobb felől lesznek. jőjetek el én Atyámnak áldott fiai, bírjátok az országot, mely meg volt szerezve tinektek ez világnak kezdetitől fogva.


verse #35

mert éhezém, és ennem adátok énnekem. szomjúhozám, és innom adátok énnekem. úton járó valék, és házatokba fogadátok engemet.


verse #36

ruhátlan valék, és megruházátok engemet. kór valék, és hozzám látátok. tömlöcben valék, és énhozzám jőjetek.


verse #37

akkoron felelnek őneki az jók ezt mondván. Uram, mikoron láttunk tégedet éhen, és étellel tartottunk tégedet, avagy szomjan, és innod adtunk teneked?


verse #38

mikoron láttunk kediglen tégedet, hogy úton járó voltál, és házunkba fogadtunk tégedet, avagy mikoron láttunk, hogy ruhátlan voltál, és megruháztunk tégedet,


verse #39

avagy mikoron láttunk tégedet kór voltodban és az tömlöcben, és hozzád láttunk.


verse #40

és felelvén az király ezt mondja őnekik, bizony mondom tinektek, valamennyi részben ez jó művelkedeteket tettétek egynek az én kisded atyámfiainak, énnekem tettétek.


verse #41

akkoron mond azoknak is, az kik bal felől lesznek. távozzatok el éntőlem ti átkozottak az örök tűzbe, mely az ördögnek és az ő angyalinak szereztetett.


verse #42

mert éhezém, és nem adátok énnekem ennem. szomjúhozám, és nem adátok énnekem innom.


verse #43

úton járó valék, és háztokba be nem fogadátok engemet. ruhátlan valék, és meg nem ruházátok engemet. kór valék és tömlöcben valék, és hozzám nem látátok.


verse #44

akkoron felelnek őneki azok is ezt mondván. Uram, mikoron láttunk tégedet, hogy éh voltál, avagy szomjú, avagy úton járó, avagy ruhátlan, avagy kór és tömlöcben, és nem szolgáltunk teneked?


verse #45

akkoron felel őnekik ezt mondván. bizony mondom tinektek, valamennyi részben ez jó művelkedeteket nem tettétek egynek az én kisdedeim közül, énnekem sem tettétek.


verse #46

és ezek örök kínra mennek, az jók kediglen örök életre.

Chapters:


Books