chapter 26
és mikoron elvégezte volna az Jézus mindez beszédeket, mondá az ő tanítványinak.
tudjátok, hogy két nap után húsvét napja leszen, és az embernek fia kézbe adatik, hogy megfeszíttessék.
akkoron egybegyülekezének az papoknak fejedelmi, és az írástudók és az népeknek véni, az papoknak fejedelminek házába, ki Kaifásnak mondatik vala,
és tanácsot tartának, hogy az Jézust álnoksággal megfognák és megölnék,
és ezt mondják vala, ne ez ünnepen, hogy az népben indulás ne legyen.
mikoron kediglen az Jézus Betániában volna az poklos Simonnak házában,
egy asszonyállat őhozzá mene, kinél egy pohár drága kenet vala, és fejére önté azt őneki, ki letelepedett vala.
mikoron kediglen ezt látták volna az tanítványok, megindulának, mint egy méltatlan dolgon, és mondának. mire lőn ez vesztés?
mert ez kenetet nagy áron adhatták volna el, és az szegényeknek adhatták volna.
mikoron az Jézus ezt megértette volna, mondá őnekik. miért vagytok bántására ez asszonyállatnak? mert jó dolgot művelkedék énvelem.
mert az szegények mindenkoron veletek vannak. én kediglen nem mindenkoron vagyok tiveletek.
merthogy ez kenetet ez asszonyállat az én testemre bocsátá, ezt az én eltemetésemre tevé.
bizony mondom tinektek, valaholott prédikáltatik ez evangélium ez egész világon, ez is, az mit ez énvelem tőn, kihirdettetik jövendőre az ő nevének emlékezetére.
legottan elmene az papoknak fejedelmihez az tizenkettőnek egyike, ki Júdás Iskariotnak neveztetik vala, és mondá őnekik.
mit akartok énnekem adni, és én tinektek kezetekbe adom azt? és azok elvégezék, hogy harminc ezüstpénzt adnának őneki.
és az időtől fogva alkalmatosságot keres vala, hogy kézbe adhatná őtet.
az ünnepnek kediglen első napján, melyen pogácsákkal élnek vala, az tanítványok az Jézushoz járulának, és mondának őneki, holott akarod, hogy megkészítsük teneked az húsvéti vacsorát enned?
és az Jézus mondá. menjetek el az városba egy emberhez, és mondjátok ezt őneki, az Mester azt mondja, az én időm közel vagyon, tenálad teszem az húsvéti vacsorát az én tanítványimmal.
és azonképpen tőnek az tanítványok, miképpen az Jézus meghagyta vala őnekik, és megkészíték az húsvéti vacsorát.
mikoron kediglen immáron este lett volna, letelepedett vala az tizenkét tanítvánnyal,
és mikoron azok ennének, mondá. bizony mondom tinektek, hogy tiközületek egy jövendőre kézbe ad engemet.
és felette igen megszomorodván fejenként ezt kezdék mondani, Uram, én vagyok?
és az Jézus felelvén mondá. az ki énvelem az kezével bemárt az tálba, az az, ki engemet jövendőre kézbe ad.
az embernek fia, bizony az, hogy elmegyen, miképpen meg vagyon írván őróla, de jaj az embernek, az kinek általa az embernek fia kézbe adattatik. jobb volt volna őneki, ha nem született volna az ember.
felelvén kediglen az Júdás, az ki kézbe adá őtet, mondá. Rabbi, én vagyok-e? mondá őneki. te mondád.
mikoron kediglen ennének, kézbe vevé az Jézus az kenyeret, és mikoron hálát adott volna, megszegé, és az ő tanítványinak adá, és mondá, vegyétek el, egyétek meg, ez az én testem.
az pohárt is kezébe vevén, mikoron hálát adott volna, őnekik adá ezt mondván, igyatok ebből mindnyájan.
mert ez az én vérem, mely az új testamentumnak vére, és mely sokakért kiontatik bűnöknek megbocsánatára.
mondom kediglen tinektek, nem iszom ennek utána ez szőlőnek terméséből az napiglan, mikoron az új termésből iszom tiveletek az én Atyámnak országában.
és mikoron isteni dicséretet mondottanak volna, kimenének az olajfáknak hegyére.
legottan mondá az Jézus őnekik. ti mindnyájan megtántorodtok énrajtam ez éjjel. mert meg vagyon írván. elverem jövendőre az pásztort, és az nyájának juhai ide és tova szakadoznak,
minekutána kediglen feltámadandok, tielőttetek megyek Galileába.
felelvén kediglen az Péter mondá őneki. ha mindnyájan megtántorodnak is terajtad, demaga én soha meg nem tántorodom.
mondá őneki az Jézus. bizony mondom teneked, hogy ez éjjel háromszor tagadsz meg engemet tyúkszónak előtte.
mondá őneki az Péter, meg nem tagadlak tégedet, még ha meg kell halnom is énnekem teveled. azonképpen mondának mind az több tanítványok is.
legottan elmene az Jézus ővelük egy falucskába, mely Getszemáninak mondatik, és mondá az tanítványoknak. üljetek le itt addiglan, míglen elmegyek, és imádkozom amaz helyen.
és őmellé vevén az Pétert és az Zebedeusnak két fiát, bánatot kezde szenvedni, és nagy félelemben lévén rettegni foga.
legottan mondá az Jézus őnekik. szomorú az én lelkem mindhaláliglan. várjatok meg itt, és vigyázzatok énvelem.
és mikoron onnan egy kevéssé elébb ment volna, orcájára leborula és imádkozik vala ezt mondván. én Atyám, ha lehetséges dolog ez, legyen távol éntőlem ez pohár, demaga ne úgy legyen, mint én akarom, hanem mint te.
és az ő tanítványihoz megtére, és úgy találá őket, hogy aludnának. és mondá az Péternek. igen nem vigyázhatátok-e egy óráiglan énvelem?
vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok. bizony az, hogy az lélek vigyázó állat, de az test nehéz és erőtlen.
ismét másodszor elmene, és imádkozék ezt mondván. én Atyám, ha el nem távozhatik éntőlem ez pohár különben, hanem ha megivandom azt, legyen az te akaratod.
és elmene, és ismét úgy találá őket, hogy aludnának, mert megnehezedett vala az ő szemük.
és őket elhagyván ismét elmene, és harmadszor is imádkozék ugyanazon imádságnak beszédit mondván.
legottan az ő tanítványihoz tére, és mondá őnekik. ám aludjatok immáron és nyugodjatok, íme elközelített az óra, és az embernek fia az bűnösöknek kezükbe adattatik.
keljetek fel, menjünk elő, íme elközelített, az ki engemet kézbe ad.
még mikoron ezt mondaná, íme az Júdás, ki az tizenkét tanítványnak egyik vala, eljuta, és ővele nagy sereg nép vala, mely sereg nép felkészült vala tőrökkel és fabotokkal, és mely sereg bocsáttatott vala az papoknak fejedelmitől és az népeknek vénitől.
az kediglen, az ki kézbe adja vala őtet, jelt ada őnekik ezt mondván. valakit megcsókolandok, ő az, azt fogjátok meg.
és legottan az Jézushoz járulván mondá. üdvözlégy Rabbi, és megcsókolá őtet.
és az Jézus mondá őneki: barátom, mit jársz? legottan előjárulának, és kezükkel az Jézust megragadák, és megfogák őtet.
és íme egyik azoknak, az kik az Jézussal valának, kinyújtván az ő kezét tőrét kivevé, és az papoknak fejedelminek szolgájához csapa, és elvágá az ő fülét.
legottan mondá az Jézus őneki. tedd helyére az te tőrödet, mert valakik tőrt vesznek máshoz, tőr miatt vesznek el.
avagy azt állítod-e, hogy nem kérhetem mostan az én Atyámat, és több erőt ad énmellém, hogynemmint tizenkét választott sereg angyal volna?
tehát miképpen teljesednek be az írások, hogy így kell lenni.
ugyanazon órában mondá az Jézus az sereg népének. úgy jöttetek-e ki énrám, mint egy latorra, az ti tőreitekkel és fabotokkal, hogy engemet megfogjatok? minden napon tinálatok ülök vala az templomban tanítván, és akkoron meg nem fogátok engemet.
ez kediglen mind meglőn, hogy beteljesednének az prófétának írási. legottan az tanítványok mind elhagyák őket, és elfutának.
és azok mikoron megfogták volna az Jézust, az Kaifáshoz vivék, ki az papoknak fejedelme vala, holott az írástudók és az vének begyűltenek vala.
az Péter kediglen távol megyen vala utána mindaddiglan, mígnem az papoknak fejedelminek házához jutna, és bemenvén oda az szolgákkal ül vala, hogy ez dolognak meglátná végét.
az papoknak fejedelmi kediglen, és az vének és egész az tanács hamis tanúbizonyságot keresnek vala az Jézusnak ellene, hogy őtet megölnék,
és nem találnak vala, még mikoron sok hamis tanúk jöttenek volna is, nem találnak vala. elvégre két hamis tanú jöve elő,
és mondá. ez mondá: leronthatom az Istennek templomát, és három napon felépíthetem azt.
és felelvén az papoknak fejedelme mondá őneki: semmit nem felelsz-e? miért mondanak tanúbizonyságot ezek teellened?
Jézus kediglen veszteg hallgat vala. és felelvén az papoknak fejedelme mondá őneki. az élő Istenre parancsolok teneked, hogy megmondjad minekünk, ha te vagy az Istennek fia, az Krisztus.
monda őneki az Jézus: te mondád. demaga mondom tinektek, mától fogva meglátjátok az embernek fiát, hogy az isteni hatalmasságnak jobbja felől ül, és eljő az égnek ködiben.
legottan az papoknak fejedelme kétfelé szakasztá az ő ruháit, és mondá, az Istennek ellene való szidalmas beszédet szóla. mi szükségünk vagyon mégis tanúk nélkül? íme mostan hallátok az ő Isten ellen való szidalmas beszédit,
mi láttatik tinektek? és azok felelvén mondának: halált érdemel.
legottan az ő orcájára pökdösének, és öklükkel verék őtet, nékik kediglen arcul verék
ezt mondván. találd meg és mondd meg minekünk te Krisztus, kicsoda az, az ki tégedet üte.
az Péter kediglen kinn ül vala az külső palotában, és hozzá mene egy szolgálóleány, és mondá, te is az galileabeli Jézusnál valál.
és az Péter megtagadá mindeneknek előtte ezt mondván, nem tudom, mit szólassz.
mikoron kediglen kiment volna az kapuközbe, látá őtet más szolgálóleány, és mondá azoknak, az kik ott valának, ez is az názáretbeli Jézusnál vala.
és ismét nagy esküvel megtagadá, hogy nem ismerte volna az embert.
és egy kevéssé annak utána őhozzá menének, az kik ott állanak vala, és mondának az Péternek, bizonyával te is azok közül való vagy, mert az te tulajdon szólásod is megjelent tégedet.
legottan átkozódni és esküdni kezde, hogy nem ismerte volna az embert, és mindjárást tyúk szóla.
és megemlékezék az Péter az Jézusnak mondásáról, ki ezt mondotta vala őneki, minek előtte az tyúk szólna, háromszor tagadsz meg engemet, és mikoron kiment volna, nagy keserű sírást tőn.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly