chapter 22
és felelvén az Jézus ismét szóla őnekik hasonlatos beszédek szerint, és ezt mondá.
hasonlatossá lőn az mennyeknek országa királyi méltóságbeli emberhez, ki menyekezőt tőn az ő fiának,
és elbocsátá az ő szolgáit, hogy hivatalosokat hívnának az menyegzőbe, és nem akarnak vala eljönni.
ismét elbocsáta egyéb szolgákat ezt mondván. mondjátok ezt az hivatalosoknak. íme az én ebédemet megkészítettem, az én tulkaimat és az én emberi életre hizlalt jószágimat megöltem, és mindenek készen vannak, jőjetek el az menyegzőbe.
az hivatalosok kediglen nem akarának elmenni, hanem elmenének, némely elmene az ő örökibe, némely az ő kereskedésire.
az egyéb hivatalosok kediglen megtartóztaták az ő szolgáit, és bosszúsággal illetvén megölék őket.
az király kediglen mikoron meghallotta volna, megharagvék, és mikoron az ő seregét elbocsátta volna, elveszté az gyilkosokat, és az ő városukat felgyújtá.
legottan mondá az ő szolgáinak. bizony az menyegző készen vagyon, de az kik hivatalosok valának, nem voltanak méltók.
menjetek el annak okáért az utakra, mely utak ide és tova térnek, és valamely embereket találandotok, híjátok az menyegzőbe.
és mikoron kimentenek volna az ő szolgái az utakra, mind begyűjték, valamennyit találának, mind gonoszokat és mind jókat. és betelék az menyegzőház letelepedett néppel.
mikoron kedig bement volna az király, hogy meglátná az letelepedett népeket, minekutána látott volna ott egy embert, kinek menyegzői ruhája nem volna, mondá annak.
barátom, miképpen jöttél be ide, mikoron menyegzői ruhád nincsen? és az ember elnémula.
legottan mondá az király az szolgáknak, kötözzétek meg az ő lábait és kezeit, és vessétek az végső sötétségbe, ott leszen az siralom és az fogaknak csikorgatása.
mert sokan vannak azok, az kiknek hivataluk vagyon, kevesen vannak kediglen azok, az kik arra válnak.
akkoron elmenének az farizeusok, és tanácsot tartának, hogy az Jézust beszédében megfognák,
és két tanítványukat bocsáták őhozzá az Heródesnek emberivel, kik ezt mondák. Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Istennek útját igaz dologban tanítsad, és hogy senkivel nem gondolsz. mert nem nézed embereknek személyét.
mondd meg annak okáért minekünk, mi láttatik teneked. kell-e adót adni az császárnak avagy nem kell?
mikoron megismerte volna az Jézus az ő gonosz voltukat, mondá. mit kísértetek engemet ti tettetős emberek?
mutassátok meg énnekem az adópénzt. és azok egy pénzt mutatának őneki, mely dénárnak mondatik.
és mondá őnekik: kié ez kép, és ez rajta való írás? mondának őneki. az császáré.
mondá őnekik. annak okáért adjátok meg az császárnak, az mi az császáré, és az mi az Istené, az Istennek.
és mikoron ezeket hallották volna, elcsodálkozának, és őtet elhagyák, és elmenének.
azon napon őhozzá menének az szadduceusok, kik azt mondják, hogy nincsen az halottaknak feltámadása.
és megkérdék őtet, és ezt mondák. Mester, az Mózes ezt mondotta: ha valaki meghaland magzat nélkül, az ő atyjafia az olyan embernek feleségét elvegye, és magzatot támasszon az ő atyjafiának.
vala kediglen minálunk hét atyafiú, és az első az feleséget őhozzá vevén meghala, és mikoron magzata nem volna, az feleségét az ő atyjafiának hagyá.
azonképpen tőn az második és harmadik atyjafia is, mind az heted atyafiúiglan.
legutolszor meghala az asszonyember is.
annak okáért az feltámadásban az feleség ez hét atyafiaknak közüle melyiké leszen? mert mindegyiknél feleségül vala az asszony.
felelvén kediglen az Jézus mondá őnekik. tévelygésben vagytok nem értvén az írásokat, sem az Istennek hatalmas voltát.
mert az feltámadásban sem meg nem házasulnak, sem házasságra nem adattatnak, hanem azonképpen vannak, miképpen az Istennek angyali az mennyben.
az halottaknak kediglen feltámadásukról nem olvastátok-e azt, az mit tinektek monda az Isten, ki ezt mondja.
én vagyok az Ábrahámnak Istene, és az Izsáknak Istene és az Jákobnak Istene. az Isten nem mondatik Istenüknek azoknak, az kik ez világból kimúlván örök halált szenvednek, hanem az kik meghalván életben vannak.
és mikoron ezt hallotta volna az sereg nép, nagyon elcsodálkozék az ő tudományán.
az farizeusok kediglen mikoron hallották volna, hogy bedugta volna az szadduceusoknak az ő szájukat, egybegyűlének,
és megkérdé őtet őközülük egy, ki az ó törvényben doktor vala, kísértvén őtet, és ezt mondván.
Mester, melyik az nagy parancsolat az törvényben?
mondá őneki az Jézus. szeressed az te Uradat Istenedet te teljes szívedből, és teljes lelkedben és teljes buzgó igyekezetedben.
ez az első és nagy parancsolat,
az második kediglen hasonlatos ez parancsolathoz. szeressed az te közel való emberedet azonképpen, miképpen te magadat.
ez két parancsolatban függ egész az ó törvény és az prófétáknak írása.
mikoron egybegyűjtötte volna az Jézus az farizeusokat,
megkérdé őket ezt mondván. mi láttatik tinektek az Krisztusról? kicsoda fia az? mondának őneki. az Dávidé.
mondá őnekik. tehát az Dávid mi módon hívja Urának őtet lélekben ezt mondván.
az Úristen ezt mondá az én Uramnak, ülj az én jobb kezem felől, míglen az te ellenségedet az te lábaid alá teszem zsámolyul.
ha annak okáért az Dávid Urának híja őtet, miképpen fia őneki?
és senki semmit nem felelhet vala őneki, és senki nem merészelé az időtől fogván őtet továbbá kérdezni.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly