Evangélium Szent Máté írása szerint

chapter 15


Chapters:


verse #1

akkoron az Jézushoz mentenek az írástudók és az farizeusok, kik Jeruzsálemből mentenek vala oda, és ezt mondják vala.


verse #2

mire szegik meg az te tanítványid az ő elejüknek szerzésit? mert nem mossák meg az ő kezüket, mikoron kenyeret esznek.


verse #3

és az Jézus felelvén mondá őnekik. mire szegitek meg ti is az Istennek parancsolatát az ti emberi szerzésetekért?


verse #4

mert az Isten parancsolatot adott, és ezt mondotta. tiszteljed az te atyádat és az te anyádat, és valaki gonoszt mondand az ő atyjának avagy anyjának, halállal haljon meg.


verse #5

ti kediglen ezt mondjátok. akárki ezt mondhatja az ő atyjának és anyjának. akármi Isten nevébe való ajándék hasznodra vagyon teneked, melynek éntőlem tehozzád kell vala jutni.


verse #6

és nem fogja tisztelni az ő atyját avagy anyját ővele. és ekképpen elvőtök erejét az Istennek parancsolatának az ti emberi szerzésetekért.


verse #7

ti tettetős szentségű népek, igazán prófétált tirólatok az Izajás próféta ezt mondván.


verse #8

ez nép az ő szájával énhozzám közelget, és az ő atyafival engemet tisztel, de az ő szívük távol vagyon éntőlem.


verse #9

de hiába tisztelnek engemet az kik oly tanúságokra tanítanak, melyek az embereknek szerzési.


verse #10

és az sereg népet őhozzá híván mondá őnekik. halljátok meg, és értsétek meg,


verse #11

nem az teszi fertelmessé az embert, az mi az embernek szájába megyen, hanem az teszi fertelmessé az embert, az mi az embernek szájából kijő.


verse #12

legottan őhozzá járulának az ő tanítványi, és mondának őneki. vőd-e eszedbe, hogy az farizeusok megbántatának ez beszédet hallván.


verse #13

és az Jézus felelvén ezt mondá. minden plántálás gyökerétől fogva kiszaggattatik, melyet az én mennyei Atyám nem plántált.


verse #14

hagyjátok el őket, az vakoknak vak vezéri ezek. ha kediglen az vak az más vaknak vezére leend, mindketten az verembe fognak esni.


verse #15

felelvén az Péter mondá őneki. add értelmét minekünk ez hasonlatos beszédnek.


verse #16

az Jézus kediglen ezt mondá. méglen ti is értelem nélkül vagytok-e?


verse #17

meg sem értitek-e, hogy valami az embernek szájába bemegyen, az ő hasába száll le, és az árnyékszékbe bocsáttatik.


verse #18

de azok, az melyek az embernek szájából származnak ki, az szívből jőnek ki, és ezek teszik fertelmessé az embert.


verse #19

mert az szívből jőnek ki gonosz gondolatok, emberöldöklések, házasságtörésnek bűnei, paráznaságok, orságok, hamis tanúságok, szidalmas beszédek.


verse #20

ezek az melyek az embert fertelmessé teszik, de ez meg nem fertőztet embert, hogy valaki mosdatlan kézzel eszik.


verse #21

és Jézus onnan elmenvén Tírusznak és Szidónnak tartományába mene,


verse #22

és íme egy asszonyember, ki Kána nevű tartományból való vala, és ugyanazon földnek határiból jött vala, kiált vala őneki ezt mondván. könyörülj énrajtam Uram, Dávidnak fia, az én leányom az ördögtől nyomorúképpen gyötretik.


verse #23

az Jézus kediglen semmi feleletet nem ada őneki. és az ő tanítványi őhozzá menének, és kérik vala őtet ezt mondván. bocsásd el tetőled, mert nagyon kiált miutánunk.


verse #24

és az Jézus felelvén mondá. nem bocsáttattam én egyebekhez, hanem csak az juhokhoz, kik az Izraelnek házától elvesztenek.


verse #25

az asszonyember kediglen eljöve, és orcájára borula, és Istenhez illendő tisztességet tőn őneki ezt mondván. Uram, légy segítséggel énnekem.


verse #26

és az Jézus felelvén mondá. nem illendő dolog ez, hogy az fiaknak kenyerét kézbe vegyék, és az kölyköknek vessék.


verse #27

az asszonyember kediglen ezt felelte. bizony az, Uram. mert az kölykök is csak az hulladékokból esznek, az melyek az ő uruknak asztaláról hullanak le.


verse #28

legottan felelvén az Jézus mondá őneki. Ó, te asszonyember, nagy az te hited, legyen úgy teneked, az miképpen akarod. és az ő leányának az időtől fogva egészsége lőn.


verse #29

és elébb menvén onnan Jézus az Galileának tengere mellé mene, és egy hegyre felmenvén ott ül vala.


verse #30

és sok sereg nép mene őhozzá, mely sereg nép hoz vala ővele egyetembe sántákat, vakokat, süketeket, félszeg embereket és sok egyéb kórokat, és letevék azokat az Jézusnak lábainál, és meggyógyítá őket.


verse #31

és az sok sereg nép igen elcsodálkozék, mikoron látta volna, hogy az némák szólnának, és az félszeg emberek meggyógyultanak volna, és az sánták járnának, és az vakok látnának, és dicséretet tesznek vala az Izraelnek Istenének.


verse #32

az Jézus kediglen őhozzá híván az ő tanítványit ezt mondá. könyörülök én ez sok népen annak okáért, hogy immáron harmad napja vagyon, hogy ezek énvelem tűrnek, és nincsen mit enniük, és nem akarom őket étlen elbocsátanom, hogy el ne fogyatkozzanak az úton.


verse #33

és mondának őneki az ő tanítványi. honnan lehet minekünk itt ez pusztában annyi kenyerünk, hogy ennyi sok népet megelégítsünk?


verse #34

és mondá őnekik az Jézus. hány kenyeretek vagyon? és az tanítványok mondanak. hét, és egy kevés halacskáink.


verse #35

és parancsola, hogy az sereg nép letelepednék az földön.


verse #36

és kezébe vevé az hét kenyeret és az halakat, és minek utána hálát adott volna, megszegé, és az ő tanítványinak adá, az tanítványok kediglen adák az sereg népnek.


verse #37

és mindnyájan őnek, és megelégedének, és felvőnek hét teljes kosárt, mely hét kosárt betöltöttenek vala az hulladékokkal, melyek elmaradtanak vala az megelégedett sereg néptől.


verse #38

és az kik ettenek vala, valának férfiak négyszer való ezren, asszonyemberek nélkül és gyermekek nélkül.


verse #39

és az sereg népet tőle elbocsátván hajóba szálla, és az földnek határiba mene, mely Magadánnak neveztetik.

Chapters:


Books