chapter 20
mert hasonlatos az mennyeknek országa az házbíró emberhez, ki nagy hajnalban házából kimene, hogy az ő szőlejébe műveseket fogadjon.
mikoron kediglen megszerződött volna az művesekkel minden napra egy-egy napi műbe, mely egy dénár pénzt teszen, az ő szőlejébe bocsátá őket.
és kimenvén harmad óra felé láta egyéb embereket is, kik az vásárt állanák vala hivalkodván,
és mondá azoknak, menjetek el ti is az én szőlőmbe, és megadom az ti igazatokat.
és elmenének. ismét kimene hatod és kilenced óra felé, és azonképpen tőn.
tizenegy óra felé kediglen ismét kimene, és talála egyéb embereket is, kik hivalkodván ott állanak vala, és mondá őnekik, mire álltok itt mind ez egész napon hivalkodván?
mondanak őneki, mert senki bérbe meg nem fogada minket. mondá őnekik, menjetek el ti is az én szőlőmbe, az ti igazatokat megadom.
mikoron immáron este lett volna, mondá az szőlőnek ura az ő vincellérinek, hívd elő az műveseket, és fizesd meg őnekik az ő munkájukat, elkezdvén az utolsókról mind az elsőkiglen.
és mikoron előjöttenek volna azok, az kik tizenegy óra felé mentenek vala ki az szőlőbe, fejenként egy-egy napi művet adának őnekik, mely egy dénár pénzt teszen.
mikoron eljöttenek volna azok is, az kik elsők valának, azt állíták, hogy többet adnának őnekik, és őnekik is fejenként egy egy napi művet adának, mely egy dénár pénzt teszen.
és mikoron elvették volna, zúgódnak vala az házbíró embernek ellene ezt mondván:
emez utolsók egy óráiglan voltanak az szőlőműben, és egyenlővé tőd őket mivelünk, kik az egész napnak nehéz művét és hőségét viselők.
és az felelvén azoknak egyiknek mondá, barátom, nem teszek teneked hamis dolgot, nemde egy napi műbe szerződél-e meg énvelem? mely egy dénár pénzt teszen?
vedd fel az mi tied, és menj el, emez utol jött művesnek is igaz annyit akarok adni, mint teneked.
avagy nem engedtetik-e énnekem az én marhámból azt tennem, az mit akarok? avagy az te szemed azért-e gonosz, hogy én jó ember vagyok?
ezenképpen az utolsók elsők lesznek, és az elsők utolsók. mert sokan vannak azok, az kiknek hivataluk vagyon, kevesen vannak kediglen, az kik arra válnak.
és mikoron felmene az Jézus Jeruzsálembe, az útra őhozzá vevé az ő tizenkét tanítványit csak őmagukat,
és mondá őnekik, íme felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek fia kézbe adattatik az papoknak fejedelminek és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őtet,
és az pogány népnek kezébe adják őtet, hogy megcsúfolják és megostorozzák, és megfeszítsék, és harmadnapon feltámad.
legottan őhozzá járula az Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival egyetembe könyörögvén őneki, és kérvén valamit őtőle.
és az Jézus mondá őneki, mit kívánsz? mondá őneki, tedd azt, hogy az én két fiamnak az te országodban egyik teneked jobb felől üljön, és az másik bal felől.
felelvén az Jézus mondá, nem tudjátok, mit kértek. megihatjátok-e az pohárbeli italt, az melyet én jövendőre megiszom? és megkeresztelkedhettek-e az keresztséggel, az mellyel én meg fogok keresztelkednem? mondának őneki, megtehetjük.
mondá őnekik, bizony az, hogy az én poharambeli italt megisszátok jövendőre, az melyet én meg fogok inni, és az keresztséggel meg fogtok keresztelkedni, az mellyel én megkeresztelkedem jövendőre, de nem én adhatom ezt, hogy valaki énnekem jobb kezem felől és bal kezem felől üljön, hanem azoké leszen, az kiknek az én Atyám szerzette.
és mikoron az tíz tanítvány ezt hallotta volna, megharagvék az két atyafiaknak dolgán.
Jézus kediglen őhozzá hívá őket, és mondá. tudjátok, hogy az pogányoknak fejedelmi uralkodjanak az ő pogány népén, az kik nagy méltóságban vannak, hatalmasságokat mutassak őrajtuk.
tiköztetek nem úgyan kell lenni, hanem valaki tiközöttetek naggyá akarand lenni, tinektek szolgátok legyen az.
és az ki tiközületek első akar lenni, tinektek szolgátok legyen az.
miképpen az embernek fia nem azért jött, hogy más szolgálna őneki, hanem hogy ő szolgálna másnak, és hogy az ő lelkét váltságul sokakért adná.
és mikoron ők kimentenek volna Jerikóból, sok sereg nép követé őtet.
és íme két vak ül vala az útfélen, mely két vak mikoron hallotta volna, hogy az Jézus menne onnan, kiáltást tőn ezt mondván. Uram, Dávidnak fia, könyörülj mirajtunk.
az sereg nép kediglen feddvén inti vala az két vakot, hogy ne kiáltana, de az két vak annál is inkább kiált vala ezt mondván, Uram, Dávidnak fia, könyörülj mirajtunk.
és Jézus őhozzá hívá az két vakot, és mondá, mit akartok, hogy tegyek én tiveletek? mondának őneki,
Uram, azt akarjuk, hogy megnyílnának az mi szemeink.
könyörülvén Jézus őrajtuk az ő szemüket illeté, és az ő szemüknek legottan megadaték világossága, és őutána menének.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly