Jób könyve

26. fejezet

Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta:

Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját?

Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod?

Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled?

Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak.

A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva az enyészet helye.

Ő terítette északot a kietlenség fölé, függesztette ki a földet a semmiség fölött.

Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk.

Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte.

Határt szabott a vizeknek ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel.

Az egek oszlopai meginognak és megrendülnek fenyegetésétől.

Erejével fölriasztotta a tengert, értelmével szétzúzta Rahabot.

Leheletétől kiderült az ég, kezével átdöfte a gyors kígyót.

Pedig ez csak a szegélye útjának, és milyen halk az a szó, amelyet meghallunk belőle! Ki tudná hát felfogni hatalmas tetteinek mennydörgő szavát?!

Könyvek