Jób könyve
9. fejezet
Jób második válasza: Istennek mindig igaza van
1. vers
Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
3. vers
Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni.
4. vers
Bölcs szívű és hatalmas erejű ő: ki tudna ellene szegülve épségben maradni?
5. vers
Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában.
6. vers
Kimozdítja helyéből a földet, oszlopai is belerendülnek.
7. vers
Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat.
9. vers
Ő alkotta a Nagy Medvét és a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és a Dél csillagait.
→
Ám 5,8
10. vers
Hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.
11. vers
Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre.
12. vers
Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel?
13. vers
Isten nem fogja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte Rahab segítői is.
14. vers
Hát én hogy felelhetnék meg neki, hogy találhatnék megfelelő szavakat ellene?
15. vers
Ha igazam volna, sem ellenkezhetnék vele; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.
16. vers
Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra.
17. vers
Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet.
18. vers
Nem hagyja, hogy lélegzethez jussak, keserűséggel tölt el engem.
19. vers
Az erőszakra azt mondja: Nálam nincs erősebb! A törvénykezésre pedig: Ki merne bevádolni engem?
20. vers
Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana.
22. vers
Már úgyis mindegy, kimondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek egyaránt.
23. vers
Ha ostora hirtelen megöl valakit, ő csak gúnyolódik az ártatlan kétségbeesésén.
24. vers
Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő?
25. vers
Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót.
26. vers
Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.
27. vers
Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat,
28. vers
megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak.
29. vers
Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába?
31. vers
akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem.
32. vers
Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Vigyük bíró elé a vitánkat!
33. vers
Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét.
34. vers
Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene,
35. vers
akkor beszélnék, és nem félnék tőle, hiszen erre magamtól semmi okom sincsen.
Könyvek
