Dániel

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 2 → ⇥

verso 1

Uralkodásának második évében Nabukodonozor több álmot is látott, és annyira nyugtalanná vált, hogy nem tudott aludni.

verso 2

Ezért hívatta a mágiát űző papokat, mágusokat, varázslókat és a káldeusokat, hogy mondják meg, miket álmodott. Ők pedig eljöttek, és a király elé álltak.

verso 3

A király ekkor ezt mondta nekik: „Álmot láttam, és nyugtalan vagyok, mert tudni akarom, mi ez az álom.”

verso 4

A káldeusok arámi nyelven így feleltek a királynak: „Ó, király, élj örökké! Mondd el szolgáidnak, mi volt az álom, és mi megmondjuk neked a megfejtését.”

verso 5

A király erre ezt mondta a káldeusoknak: „Ez az utolsó szavam: Ha nem mondjátok el nekem az álmot és a megfejtését is, akkor feldarabolnak titeket, és a házaitokat nyilvános illemhellyé teszik.

verso 6

De ha közlitek velem az álmot és a megfejtését, akkor ajándékokat meg jutalmat kaptok tőlem, és nagy méltóságra emellek benneteket. Mondjátok meg tehát nekem az álmot és a megfejtését.”

verso 7

Azok másodszor is így feleltek: „Mondja el a király a szolgáinak az álmot, és mi megmondjuk a megfejtését.”

verso 8

A király erre ezt felelte: „Tudom, hogy csak időt akartok nyerni, mivel tisztában vagytok vele, hogy ez az utolsó szavam.

verso 9

Ha nem tudatjátok velem az álmot, ugyanaz a büntetés vár mindegyikőtökre. De ti megegyeztetek, hogy hazudtok, és félrevezettek engem, azt remélve, hogy meggondolom magam. Közöljétek hát velem az álmot, és akkor tudni fogom, hogy képesek vagytok megmondani a megfejtését!”

verso 10

A káldeusok ezt válaszolták a királynak: „Nincs ember a földön, aki eleget tudna tenni a király követelésének, hiszen egyetlen nagy király vagy kormányzó sem kért ilyesmit egyetlen mágiát űző paptól, mágustól vagy káldeustól sem.

verso 11

Nehezet kér a király. Senki más nem tudja megmondani ezt a királynak, csakis az istenek, akik nem laknak a halandó emberekkel.”

verso 12

A király nagyon dühös lett emiatt, és megparancsolta, hogy végezzék ki Babilon valamennyi bölcsét.

verso 13

Amikor kiadta a parancsot, hogy öljék meg a bölcseket, Dánielt meg a társait is keresték, hogy megöljék őket.

verso 14

Dániel ekkor megfontoltan és körültekintően Ariókhoz, a király testőrségének parancsnokához fordult, aki már elindult, hogy megölje Babilon bölcseit.

verso 15

Ezt kérdezte Arióktól, a király tisztviselőjétől: „Miért adott a király ilyen szigorú parancsot?” Ariók ekkor tudatta Dániellel, hogy mi történt.

verso 16

Dániel pedig bement a királyhoz, és kérte, adjon neki időt, hogy meg tudja mondani a királynak az álom megfejtését.

verso 17

Dániel ezután hazament, és mindent elmondott a társainak, Hanániának, Misáelnek és Azáriának.

verso 18

Arra kérte őket, hogy imádkozzanak e titok miatt az ég Istenéhez, hogy könyörüljön rajtuk, nehogy megöljék Dánielt és társait Babilon többi bölcsével együtt.

verso 19

Majd éjszaka feltárult Dániel előtt a titok látomásban. Dániel pedig dicsérte érte az ég Istenét.

verso 20

Így szólt:

„Örökké dicsérjék Isten nevét,
mert egyedül ő ad bölcsességet és hatalmat!

verso 21

Megváltoztatja az időket és az időszakokat,
királyokat mozdít el és ültet trónra,
bölcsességet ad a bölcseknek, és ismeretet a tisztán látóknak.

verso 22

Feltárja a mély és rejtett dolgokat,
tudja, mi van a sötétségben,
és nála lakik a világosság.

verso 23

Ó, ősapáim Istene, dicsérlek és magasztallak,
mert bölcsességet és hatalmat adtál nekem.

És most tudattad velem, amit kértünk tőled,
feltártad nekünk, mi miatt aggódik a király.”

verso 24

Dániel ezután bement Ariókhoz, akinek a király meghagyta, hogy végezze ki Babilon bölcseit, és ezt mondta neki: „Ne végezz ki egyetlen babiloni bölcset se. Vigyél a király elé, hogy megmondhassam neki az álom megfejtését.”

verso 25

Ariók ekkor gyorsan bevitte Dánielt a király elé, és ezt mondta a királynak: „Találtam egy férfit a Júdából hozott száműzöttek között, aki meg tudja mondani az álom megfejtését a királynak.”

verso 26

A király ezt kérdezte Dánieltől, akit Baltazárnak hívtak: „Tényleg el tudod nekem mondani az álmomat és a megfejtését?”

verso 27

Dániel ezt válaszolta: „A bölcsek, mágusok, mágiát űző papok és asztrológusok nem tudják feltárni a királynak a titkot, amely felől kérdez.

verso 28

De van Isten az égben, aki feltárja a titkokat, és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak, mi fog történni az utolsó napokban. Az álmod és a látomások, amelyeket az ágyadban láttál, a következők voltak:

verso 29

Te, ó, király, azon gondolkodtál az ágyadban, hogy mi lesz a jövőben, és az, aki feltárja a titkokat, tudtodra adta, mi fog történni.

verso 30

Előttem pedig ez a titok nem azért tárult fel, mert mindenkinél bölcsebb vagyok, hanem azért, hogy megtudja a király a megfejtését, és hogy megismerd szíved gondolatait.

verso 31

Te, ó, király, egy óriási szobrot láttál. Ez a nagy és rendkívül fényes szobor előtted állt, és félelmetes volt.

verso 32

A szobor feje színaranyból volt, mellkasa és karja ezüstből, hasa és combja rézből,

verso 33

lábszára vasból, lábfeje pedig részben vasból, részben cserépből volt.

verso 34

Nézted, míg aztán egy kő vált le kéz érintése nélkül, és eltalálta a szobrot a vasból és cserépből való lábfejeinél, és összezúzta azokat.

verso 35

Ekkor a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany mind összetört, és olyan lett, mint nyári szérűn a polyva, és a szél széthordta, úgyhogy nyoma sem maradt. A kőből, amely eltalálta a szobrot, olyan nagy hegy lett, hogy betöltötte az egész földet.

verso 36

Ez az álom, és megmondjuk a királynak a megfejtését is.

verso 37

Te, ó, király, királyok királya, akinek az ég Istene a királyságot, hatalmat, erőt és a dicsőséget adta,

verso 38

és akinek a kezébe adta az embereket, bárhol lakjanak is, a mezei vadakat és az ég madarait, és akit úrrá tett mindezeken, te magad vagy az aranyfej.

verso 39

Utánad egy másik, nálad alsóbbrendű királyság fog felemelkedni. Majd megint egy másik királyság – egy harmadik –, amely rézből van, és uralkodni fog az egész földön.

verso 40

A negyedik királyság erős lesz, mint a vas. Ahogyan a vas széttör és összezúz mindent, igen, ahogyan a vas pusztít, úgy fogja széttörni és elpusztítani ezeket a királyságokat.

verso 41

És amint láttad, hogy a lábfej és az ujjak részben a fazekasok cserepéből, részben vasból vannak, úgy a királyság is megosztott lesz. De lesz benne valamennyi a vas keménységéből, ahogyan láttad is, hogy vas keveredett az agyaggal.

verso 42

És ahogy a lábujjak részben vasból, részben cserépből voltak, a királyság részben erős, részben pedig törékeny lesz.

verso 43

Amint láttad, hogy a vas agyaggal keveredett, azok emberekkel fognak keveredni, de nem kötődnek egymáshoz, egyik a másikhoz, mint ahogyan a vas sem elegyedik a cseréppel.

verso 44

Azoknak a királyoknak a napjaiban az ég Istene létrehoz egy királyságot, amely soha nem fog elpusztulni. Ez a királyság nem száll át más népre. Szétzúzza és megsemmisíti azokat a királyságokat, és egyedül ez a királyság marad meg örökké,

verso 45

mint ahogyan láttad, hogy a hegyről egy kő vált le kéz érintése nélkül, és összetörte a vasat, a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat. A nagy Isten tudtára adta a királynak, hogy mi történik majd a jövőben. Az álom valóra válik, és a megfejtése megbízható.”

verso 46

Nabukodonozor király ekkor arcra borult, és hódolatát fejezte ki Dániel előtt. Majd megparancsolta, hogy adjanak neki ajándékot, és füstölögtessenek neki.

verso 47

A király ezt mondta Dánielnek: „A ti Istenetek bizony az istenek Istene, a királyok ura és a titkok feltárója, mivel fel tudtad tárni ezt a titkot!”

verso 48

A király ezért nagy méltóságra emelte Dánielt, sok értékes ajándékot adott neki, és egész Babilon tartomány uralkodójává tette, valamint Babilon minden bölcsének a legfőbb felügyelőjévé.

verso 49

Dániel kérésére a király Babilon tartomány igazgatásával bízta meg Sidrákot, Misákot és Abednegót, Dániel azonban a király udvarában szolgált.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12