Dániel

Capítulos:

… 3 4 5 6 7 …   ⇤ ← 5 → ⇥

verso 1

Belsazár király nagy lakomát rendezett ezer főrangú emberének, és bort ivott előttük.

verso 2

Belsazár a bor hatása alatt megparancsolta, hogy hozzák elő az arany- és ezüstedényeket, amelyeket Nabukodonozor, az apja hozott el a jeruzsálemi templomból, hogy a király és a főrangú emberei, feleségei és másodfeleségei azokból ihassanak.

verso 3

Ekkor elé vitték az aranyedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, Isten házából hoztak el, és a király, a főrangú emberei, feleségei és másodfeleségei azokból ittak.

verso 4

Itták a bort, és dicsőítették az arany-, ezüst-, réz-, vas-, fa- és kőisteneket.

verso 5

Abban a pillanatban emberi kéz ujjai tűntek fel, és írni kezdtek a királyi palota falának vakolatára, a lámpatartóval szemben. A király pedig látta a kézfejet, amint ír.

verso 6

Ekkor a király elsápadt, gondolatai megrémítették, csípője remegett és a térdei összeverődtek.

verso 7

A király hangosan kiáltott, hogy hívják össze a mágusokat, káldeusokat és asztrológusokat. Ezt mondta Babilon bölcseinek: „Akárki legyen is az az ember, aki elolvassa ezt az írást, és megmondja nekem a megfejtését, azt bíborba öltöztetem, aranyláncot teszek a nyakába, és harmadikként fog uralkodni a királyságban.”

verso 8

Ekkor bejött a király valamennyi bölcse, de nem tudták elolvasni az írást, sem a megfejtését megmondani a királynak.

verso 9

Belsazár király ezért nagyon megijedt és elsápadt, főrangú emberei pedig összezavarodtak.

verso 10

A király és a főrangú emberek szavai hallatán a királyné bement a terembe, ahol a lakomát tartották, és így szólt: „Ó, király, élj örökké! Ne rémítsenek meg a gondolataid, és ne sápadj el!

verso 11

Él a királyságodban egy ember, akiben a szent istenek szelleme van. Apád napjaiban kiderült, hogy felvilágosult, éleslátó, és olyan bölcs, mint az istenek. Nabukodonozor király, a te apád megtette őt a mágiát űző papok, mágusok, káldeusok és asztrológusok fejévé. Ezt tette a te apád, ó, király.

verso 12

Ugyanis Dániel, akit a király Baltazárnak nevezett el, rendkívül jó képességű volt, nagy tudású és éleslátó, így meg tudta fejteni az álmokat, képes volt megmagyarázni a rejtélyeket és megoldani a nehéz ügyeket. Most hívasd hát Dánielt, és meg fogja fejteni neked az írást.”

verso 13

Dánielt tehát a király elé vitték. A király megkérdezte Dánieltől: „Te vagy a júdabeli száműzöttek közül való Dániel, akit az apám, a király Júdából hozott?

verso 14

Azt hallottam rólad, hogy az istenek szelleme van benned, és hogy felvilágosult, éleslátó és rendkívül bölcs vagy.

verso 15

Most vezették elém a bölcseket és a mágusokat, hogy olvassák el az írást, és tudassák velem a megfejtését, de nem képesek megfejteni az üzenetet.

verso 16

Azt hallottam rólad, hogy meg tudsz fejteni dolgokat, és képes vagy megoldani a nehéz ügyeket. Ha tehát el tudod olvasni az írást, és meg tudod mondani nekem a megfejtését, akkor bíborba öltöztetlek, aranyláncot teszek a nyakadba, és harmadikként fogsz uralkodni a királyságban.”

verso 17

Dániel ekkor így felelt a királynak: „Ajándékaidat tartsd meg, adományaidat pedig add másoknak. De elolvasom a királynak az írást, és a megfejtését is tudatom.

verso 18

Ó, király, a legfelségesebb Isten királyságot, nagyságot, méltóságot és fenséget adott az apádnak, Nabukodonozornak.

verso 19

Nagysága miatt, melyet Isten adott neki, minden nép, nemzet és nyelvi csoport reszketett, és félt tőle. Akit akart, megölt, akit akart, életben hagyott, akit akart, felemelt, és akit akart, megalázott.

verso 20

De amikor szíve felfuvalkodott, és annyira makaccsá vált, hogy elbizakodottan cselekedett, akkor letaszították királyságának a trónjáról, és méltóságát elvették tőle.

verso 21

Elűzték az emberek közül, a szíve olyanná vált, mint a vadaké, és a vadszamarakkal lakott együtt. Növényeket adtak neki enni, mint a bikának, és az ég harmata öntözte a testét, míg fel nem ismerte, hogy a legfelségesebb Isten uralkodik az emberek királyságán, és azt állítja az élére, akit akar.

verso 22

De te, a fia, Belsazár, nem aláztad meg a szívedet, pedig tudtad mindezt,

verso 23

hanem fellázadtál az ég ura ellen, és házának az edényeit is behozattad. Azután te meg a főrangú embereid, feleségeid és másodfeleségeid bort ittatok belőlük, és dicsértétek az ezüst-, arany-, réz-, vas-, fa- és kőisteneket, amelyek nem látnak, nem hallanak és semmit sem tudnak. De az Istent, akinek a kezében van az életed, nem dicsőítetted.

verso 24

Ezért küldte a kézfejet, amely feljegyezte az írást.

verso 25

Ez az írás, melyet feljegyzett: MENE, MENE, TEKEL és PARSZIN.

verso 26

A szavak értelme pedig a következő: MENE, vagyis Isten megszámlálta királyságod napjait, és véget vetett annak.

verso 27

TEKEL, vagyis megmért téged a mérlegen, és túl könnyűnek talált.

verso 28

PERESZ, vagyis királyságodat felosztotta, és a médeknek és a perzsáknak adta.”

verso 29

Belsazár ekkor parancsot adott, és bíborba öltöztették Dánielt, aranyláncot raktak a nyakába, és kihirdették, hogy ő lesz a királyságban a harmadik uralkodó.

verso 30

Még aznap éjjel megölték Belsazárt, a káldeus királyt,

verso 31

és a méd Dáriusz kapta meg a királyságot, aki úgy 62 éves volt ekkor.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12