Dániel

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 3 → ⇥

verso 1

Nabukodonozor király készíttetett egy aranyszobrot, amely 60 könyök magas és 6 könyök széles volt, és felállíttatta Dura síkságán, Babilon tartományban.

verso 2

Ekkor Nabukodonozor király összehívatta a satrapákat, felügyelőket, kormányzókat, tanácsadókat, kincstárnokokat, bírókat, békebírókat és a tartományok valamennyi intézőjét, hogy jöjjenek el a szobor felavatására, melyet Nabukodonozor király állíttatott.

verso 3

Ekkor a satrapák, felügyelők, kormányzók, tanácsadók, kincstárnokok, bírók, békebírók és a tartományok valamennyi intézője összegyűlt a szobor felavatására, amelyet Nabukodonozor király állíttatott fel. Ott álltak a szobor előtt, melyet Nabukodonozor állíttatott.

verso 4

A hírnök pedig hangosan kihirdette: „Népek, nemzetek és nyelvi csoportok, ez a király parancsa:

verso 5

amint meghalljátok a kürt, síp, citera, kis hárfa, húros hangszer, duda és a többi hangszer hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, melyet Nabukodonozor király állíttatott!

verso 6

Aki pedig nem borul le, és nem imádja, azt azon nyomban az izzó, tüzes kemencébe dobják.”

verso 7

Így hát amikor minden nép, nemzet és nyelvi csoport meghallotta a kürt, síp, citera, kis hárfa, húros hangszer és a többi hangszer hangját, akkor leborult, és imádta az aranyszobrot, melyet Nabukodonozor király állíttatott.

verso 8

Néhány káldeus ekkor előállt, és bevádolta a zsidókat.

verso 9

Ezt mondták Nabukodonozor királynak: „Ó, király, élj örökké!

verso 10

Te, ó, király, kiadtad a parancsot, hogy minden ember, aki hallja a kürt, síp, citera, kis hárfa, húros hangszer, duda és a többi hangszer hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot,

verso 11

és hogy aki nem borul le, és nem imádja, azt dobják az izzó, tüzes kemencébe.

verso 12

Csakhogy van néhány zsidó, akiket kineveztél Babilon tartomány igazgatására, Sidrák, Misák és Abednegó, akik nem tisztelnek téged, ó, király. Nem szolgálják a te isteneidet, és nem hajlandók imádni az aranyszobrot, melyet állíttattál.”

verso 13

Nabukodonozor ekkor nagy haragjában meghagyta, hogy hozzák elé Sidrákot, Misákot és Abednegót. Így hát a király elé vitték őket.

verso 14

Nabukodonozor ezt kérdezte tőlük: „Sidrák, Misák és Abednegó, igaz, hogy nem szolgáljátok az isteneimet, és nem vagytok hajlandók imádni az aranyszobrot, melyet állíttattam?

verso 15

Ha tehát most, amint meghalljátok a kürt, síp, citera, kis hárfa, húros hangszer, duda és a többi hangszer hangját, készek vagytok leborulni és imádni a szobrot, melyet készíttettem, akkor jó. De ha nem imádjátok, azon nyomban bedobnak titeket az izzó, tüzes kemencébe. És ki az az isten, aki ki tudna szabadítani benneteket a kezemből?”

verso 16

Sidrák, Misák és Abednegó így válaszolt a királynak: „Ó, Nabukodonozor, nem szükséges erre felelnünk neked.

verso 17

Ha így kell történnie, akkor a mi Istenünk, akit szolgálunk, ki tud minket szabadítani az izzó, tüzes kemencéből és a kezedből, ó, király.

verso 18

De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem szolgáljuk, és az aranyszobrot, melyet állíttattál, nem imádjuk.”

verso 19

Ekkor Nabukodonozor annyira dühös lett Sidrákra, Misákra és Abednegóra, hogy eltorzult az arca. Meghagyta, hogy hétszer annyira fűtsék be a kemencét, mint szokták.

verso 20

Néhány erős katonájának megparancsolta, hogy kötözzék meg Sidrákot, Misákot és Abednegót, és dobják be őket az izzó, tüzes kemencébe.

verso 21

Erre a katonák megkötözték őket úgy, ahogy voltak, a köntösükkel, fejfedőjükkel és minden más ruhájukkal együtt, és bedobták őket az izzó, tüzes kemencébe.

verso 22

Mivel a király parancsa szigorú volt, és a kemencét rendkívül felhevítették, a tűz lángja azokat a férfiakat ölte meg, akik Sidrákot, Misákot és Abednegót felvitték.

verso 23

Sidrák, Misák és Abednegó, ez a három férfi pedig megkötözve az izzó, tüzes kemencébe esett.

verso 24

Nabukodonozor király pedig megijedt, és sietve felkelt. Megkérdezte a magas rangú tisztviselőket: „Nem három megkötözött férfit dobtunk a tűzbe?” Ezt válaszolták a királynak: „De igen, ó, király.”

verso 25

A király erre ezt mondta: „Én négy férfit látok szabadon járkálni a tűzben, és semmi bajuk. A negyedik pedig úgy néz ki, mintha istenek fia lenne!”

verso 26

Nabukodonozor ekkor odament az izzó, tüzes kemence ajtajához, és ezt mondta: „Sidrák, Misák és Abednegó, a legfelségesebb Isten szolgái, gyertek ki, és jöjjetek ide!” Sidrák, Misák és Abednegó ekkor kijött a tűzből.

verso 27

A király összegyűlt satrapái, felügyelői, kormányzói és magas rangú tisztviselői látták, hogy a tűz nem tett kárt ezekben a férfiakban. Egyetlen hajszáluk sem perzselődött meg, a ruhájuk sem ment tönkre, és még a tűz szaga sem járta át őket.

verso 28

Nabukodonozor ekkor kijelentette: „Legyen magasztalva Sidrák, Misák és Abednegó Istene, aki elküldte angyalát, és megmentette szolgáit. Bíztak benne, ellenszegültek a király parancsának, és készek voltak inkább meghalni, mint hogy az ő Istenükön kívül más istent szolgáljanak vagy imádjanak.

verso 29

Rendeletet bocsátok ki tehát, hogy ha bármely nép, nemzet vagy nyelvi csoport valami rosszat mond Sidrák, Misák és Abednegó Istenére, darabolják fel, és a házukat tegyék nyilvános illemhellyé, mivel nincs más isten, aki úgy tudná megszabadítani a szolgáit, mint ő.”

verso 30

A király ekkor előléptette Sidrákot, Misákot és Abednegót Babilon tartományban.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12