Dániel

Capítulos:

… 4 5 6 7 8 …   ⇤ ← 6 → ⇥

verso 1

Dáriusz jónak látta, hogy a királysága élére 120 satrapát nevezzen ki.

verso 2

Három magas rangú tisztviselőt rendelt föléjük, köztük Dánielt is. A satrapák mindenről beszámoltak nekik, hogy ne érje kár a királyt.

verso 3

Dániel pedig felülmúlta a magas rangú tisztviselőket és a satrapákat, mivel rendkívül jó képességű volt, és a király az egész királyság fölé akarta emelni.

verso 4

A magas rangú tisztviselők és a satrapák ezután állandóan okot kerestek arra, hogy megvádolhassák Dánielt amiatt, ahogy az állam ügyeit intézi. De nem találtak semmit, amivel megvádolhatták volna, vagy amiben becstelen lett volna, mivel megbízható volt, és nem volt hanyag vagy tisztességtelen.

verso 5

Így hát ezek a férfiak ezt mondták: „Semmit nem fogunk találni, amivel megvádolhatjuk Dánielt. De esetleg találunk ellene valamit amiatt, hogy engedelmeskedik Istene törvényének.”

verso 6

Ezért ezek a magas rangú tisztviselők és a satrapák betódultak a királyhoz, és ezt mondták neki: „Ó, Dáriusz király, élj örökké!

verso 7

Az összes királyi tisztviselő, felügyelő, satrapa, magas rangú királyi hivatalnok és kormányzó tanácskozott, hogy királyi rendeletet kellene kibocsátani, és tilalmat elrendelni, hogy aki 30 napig rajtad kívül, ó, király, bármilyen istenhez vagy emberhez fordul könyörgésével, azt vessék az oroszlánok vermébe.

verso 8

Most tehát, ó, király, bocsásd ki és írd alá a rendeletet, hogy a médek és perzsák visszavonhatatlan törvénye szerint ne lehessen rajta változtatni!”

verso 9

Így Dáriusz király aláírta a rendeletet és a tilalmat.

verso 10

Dániel pedig, amint megtudta, hogy a rendeletet aláírták, bement a házába, ahol a tetőszoba Jeruzsálemre néző ablakai nyitva voltak. Naponta háromszor letérdelt, imádkozott, és dicsérte Istenét, mint korábban is szokása volt.

verso 11

Azok az emberek ekkor berontottak Dánielhez, aki épp Istenéhez könyörgött, és a jóindulatáért esedezett.

verso 12

Ezután a király elé járultak, és emlékeztették a királyi tilalomra: „Vajon nem írtál alá egy tilalmat, amely szerint ha valaki 30 napig könyörgéssel fordul bármely istenhez vagy emberhez rajtad kívül, ó, király, azt dobják az oroszlánok vermébe?” A király ezt felelte: „Igen, a rendelet a médek és perzsák visszavonhatatlan törvénye alapján érvényes.”

verso 13

Erre azonnal ezt mondták a királynak: „Dániel, aki a júdabeli száműzöttek közül való, nem becsül sem téged, ó, király, sem a tilalmat, melyet aláírtál, hanem naponta háromszor is imádkozik!”

verso 14

A király nagyon feldúlt lett, amikor ezt meghallotta, és azon gondolkodott, hogyan tudná megmenteni Dánielt. Egészen napnyugtáig próbálta megmenteni, mindent megtett, amit csak tudott.

verso 15

Végül azok az emberek bementek a királyhoz, és ezt mondták neki: „Vedd figyelembe, ó, király, hogy a médek és perzsák törvénye szerint ha egyszer a király kibocsátott egy tilalmat vagy rendeletet, azt nem lehet megváltoztatni!”

verso 16

Ekkor a király parancsára elővezették Dánielt, és az oroszlánok vermébe dobták. A király ezt mondta Dánielnek: „A te Istened, akit szüntelen szolgálsz, meg fog szabadítani téged.”

verso 17

Majd hoztak egy követ, és a verem nyílására tették, a király pedig lepecsételte a saját és a főrangú embereinek pecsétgyűrűjével, hogy semmit se lehessen változtatni Dániel ügyében.

verso 18

A király ekkor a palotájába ment, és az éjszakát böjtöléssel töltötte, nem vágyott szórakozásra, és kerülte az álom.

verso 19

Végül hajnalhasadtakor felkelt, és egyenesen az oroszlánok verméhez sietett.

verso 20

Amikor közel ért a veremhez, szomorúan kiáltott Dánielnek. Ezt kérdezte tőle: „Ó, Dániel, az élő Isten szolgája, meg tudott menteni az oroszlánoktól az Istened, akit szüntelen szolgálsz?”

verso 21

Dániel rögtön felelt a királynak: „Ó, király, élj örökké!

verso 22

Az Istenem elküldte angyalát, bezárta az oroszlánok száját, és azok nem bántottak, mivel Isten ártatlannak talált. Ellened sem vétettem, ó, király.”

verso 23

A király ekkor nagyon megörült, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből. Ki is húzták a veremből, és nem találtak rajta semmi sérülést, mert bízott az Istenében.

verso 24

A király parancsára elé vitték azokat a férfiakat, akik bevádolták Dánielt, és bedobták őket, a fiaikat és a feleségeiket az oroszlánok vermébe. Még le sem értek a verem aljára, az oroszlánok máris rájuk vetették magukat, és minden csontjukat összetörték.

verso 25

Dáriusz király ekkor írt a földön élő valamennyi népnek, nemzetnek és nyelvi csoportnak: „Legyen békétek bőséges!

verso 26

Rendeletet bocsátok ki, hogy királyságom minden területén az emberek remegjenek félelmükben Dániel Istene miatt. Mert ő az élő Isten, aki örökké megmarad. Királysága nem pusztul el, és uralma örökké tart.

verso 27

Ő megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön, hiszen megszabadította Dánielt az oroszlánok karmai közül.”

verso 28

Dánielnek pedig jól ment sora Dáriusz királyságában, és a perzsa Círusz királyságában is.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12