34. fejezet
Majd tovább beszélt Elíhú, és ezt mondta:
Hallgassatok szavaimra, bölcsek, figyeljetek rám, ti, tudósok!
Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi a jó.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nekem van igazam! Halálos nyíl talált el, pedig nem vagyok hitszegő.
Melyik ember olyan, mint Jób? Úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet,
egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és a bűnös emberekkel jár!
Azért ti, okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a bűn, és a Mindenhatótól az álnokság.
Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett.
Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot.
Ki bízta volna rá a földet, és ki adta át neki készen a világot?
egyszerre kimúlna minden élőlény, és az ember visszatérne a porba.
Ha elég értelmes vagy, halld meg ezt, szavaimra jól figyelj!
Kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt? És te bűnösnek tartod az igazat, a hatalmast,
aki megmondja a királynak is, hogy semmirekellő, és a fejedelmeknek, hogy bűnösök,
aki a vezetők javára sem lesz részrehajló, és nem helyezi a gazdagot a nincstelen elé, mert mindenki az ő keze alkotása?!
Meghalnak hirtelen, az éjszaka közepén. Megrendülnek a népek és elenyésznek, távoznia kell a hatalmasnak is, mégpedig nem emberi erő által.
Nincs az a sötétség és az a sűrű homály, ahol elrejtőzhetnének a gonosztevők.
Mert nem szokta senkivel közölni előre, hogy mikor kell ítéletre megállni előtte:
Hatalmasokat zúz össze vizsgálgatás nélkül, és másokat állít a helyükre,
mert ismeri tetteiket. Egy éjjel ellenük fordul, és szétmorzsolja őket.
Ott bünteti meg a bűnösöket, ahol mindenki látja:
mert elfordultak tőle, és útjaival semmit sem törődtek.
Hisz miattuk száll hozzá a nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a nyomorultak kiáltását.
Ha tétlen is marad, ki ítélhetné el? Ha el akarja rejteni arcát, ki láthatja meg? De ő őrködik a népen és az embereken:
nem engedi uralkodni az elvetemülteket, sem azokat, akik tőrbe csalnák a népet.
De ha valaki azt mondja Istennek: Megbűnhődtem, többé nem teszek rosszat;
te taníts meg arra, amit én nem látok: ha álnokságot követtem el, nem teszem többé!
Talán büntesse meg őt is, csak mert te megveted? Most neked kell döntened, nem nekem; mit tudsz hát felelni?
Ezt mondják majd nekem az értelmes emberek és a bölcs férfiú, aki engem hallgat:
Jób beszél, de értelmetlenül, szavait nem fontolta meg.
Bár sokáig tartana Jób próbatétele, mivel úgy felelt, mint az álnokok!
Hiszen vétkét hűtlenséggel tetézi, gúnyolódva csapkod itt közöttünk, és egyre csak Isten ellen beszél.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42