Jób könyve
30. fejezet
Jóbtól elfordultak az emberek
1. vers
Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam.
2. vers
Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett.
3. vers
Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon.
4. vers
Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük.
5. vers
Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra.
6. vers
Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben.
7. vers
A bokrok között kiáltoznak, bogáncskórók alatt gyülekeznek.
8. vers
Esztelen senkiházik, akiket korbáccsal vertek ki az országból.
10. vers
Utálkozva húzódnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni.
11. vers
Meglazította Isten íjamon a húrt, és megalázott engem, ezért bánnak velem zabolátlanul.
12. vers
Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és pusztulásom útját egyengetik.
13. vers
Ösvényemet felszaggatják, romlásomon fáradoznak, és nincs, aki megfékezze őket.
14. vers
Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: romba dőlt falak közt zúdulnak rám.
15. vers
Rémület tört rám, és úgy űzte el méltóságomat, mint a szélvész; boldogságom eltűnt, mint a felleg.
Jób Istentől kér segítséget
16. vers
Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva.
17. vers
Éjszaka nyilallnak csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak.
18. vers
Hatalmas erővel kapta el ruhámat, szorosan átkarolt derekamnál fogva,
19. vers
és belevert a sárba; hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.
20. vers
Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz. Ott állok előtted, de észre sem veszel.
→
Jób 19,7
22. vers
Fölemelsz, és elsodorsz a széllel, szétmállasztasz a viharban.
23. vers
Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik.
24. vers
De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért?
25. vers
Nem sírtam-e azért, kire nehéz napok jártak? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt?
→
Róm 12,15
26. vers
Bizony, jót reméltem, de rossz következett. Világosságot vártam, és sűrű homály jött.
→
Ézs 59,9
27. vers
Nyugtalanság tört rám, mely nem csillapodik; elértek a nyomorúság napjai,
28. vers
feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, és segítségért kiáltok a gyülekezetben.
29. vers
A sakálok testvére lettem és a struccok társa.
30. vers
Bőröm megfeketedett, és hámlik le rólam, csontom pedig ég a láz miatt.
31. vers
Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.
Könyvek
