Jób könyve
20. fejezet
Cófár második beszéde: A gonoszok jóléte mulandó
1. vers
Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:
2. vers
Azért kényszerít ingerültségem feleletre, és amiatt van nyugtalanság bennem,
3. vers
mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ.
4. vers
Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre,
5. vers
a bűnösök vigadozása nem tarthat sokáig, és az elvetemültek öröme csak egy pillanat?
→
Zsolt 37,35
6. vers
Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje,
7. vers
semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt kérdik: Hová lett?
8. vers
Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás.
→
Zsolt 73,19
9. vers
Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén többé nem törődnek vele.
→
Jób 7,10
10. vers
Fiai a nincstelenek kedvében járnak, mert megszerzett vagyonát vissza kell szolgáltatnia.
11. vers
Ha ifjúi erőtől duzzadtak is tagjai, az vele együtt a porba hanyatlik.
12. vers
Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt,
13. vers
ha sajnálja lenyelni, és ínyénél tartogatja,
14. vers
eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne.
15. vers
Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten.
16. vers
Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg,
17. vers
hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban.
18. vers
Vissza kell hogy adja, amit felhalmozott, nem élvezheti, felvásárolt vagyonának sem tud majd örülni.
19. vers
Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építheti majd tovább.
20. vers
Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg.
21. vers
Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós a jóléte.
22. vers
Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, egyszerre sújt le rá az összes nyomorúság.
23. vers
Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés közben.
24. vers
Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át.
25. vers
Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el.
26. vers
Sűrű sötétség lesz az osztályrésze, tűz emészti meg, amelyet nem ember szított. Aki sátrában megmaradt, azt is veszedelem éri.
27. vers
Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld.
28. vers
Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján.
29. vers
Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.
Könyvek
