⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Ezékiel

46. fejezet


Fejezetek:


1. vers

„Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »A belső udvar kapuja, amely keletre néz, maradjon zárva a hat munkanapon, ám sabbatnapon és az újhold napján nyissák ki.


2. vers

A fejedelem a kapu előcsarnokának útján menjen be kívülről, és álljon meg a kapu ajtófélfájánál. A papok ajánlják fel az égőáldozatát és a közösségi áldozatait, ő pedig hajoljon meg a kapu küszöbén, majd menjen ki, de a kaput ne zárják be estig.


3. vers

Az ország népe is ennek a kapunak a bejáratánál hajoljon meg Jehova előtt sabbatonként és az újholdak idején.


4. vers

Az égőáldozat, melyet a fejedelem sabbatnapon bemutat Jehovának, 6 ép hím bárány és egy ép kos legyen.


5. vers

A gabonaáldozat egyéfányi legyen a koshoz, a hím bárányokhoz pedig annyi, amennyit adni tud, továbbá egy hin olaj minden éfához.


6. vers

Az újhold napján az áldozat egy ép, fiatal bika legyen a csordából, és 6 hím bárány meg egy kos; épek legyenek.


7. vers

Gabonaáldozatul egyéfányit mutasson be a fiatal bikához, és egyéfányit a koshoz, a hím bárányokhoz pedig annyit, amennyi módjában áll. Továbbá ajánljon fel egy hin olajat minden éfához.


8. vers

Amikor a fejedelem bemegy, a kapu előcsarnokának útján menjen be, és ugyanazon az úton távozzon.


9. vers

És amikor az ország népe az ünnepek alatt bemegy Jehova elé, az, aki az északi kapun keresztül megy be, hogy meghajoljon, a déli kapun keresztül távozzon; aki pedig a déli kapun keresztül megy be, az északi kapun keresztül távozzon. Senki se térjen vissza azon a kapun keresztül, amelyen bement, hanem a vele szemben levő kapun keresztül távozzon.


10. vers

Ami a közöttük levő fejedelmet illeti: amikor bemennek, ő is menjen be, és amikor távoznak, ő is távozzon.


11. vers

Az ünnepeken és az ünnepi időszakokban a gabonaáldozat legyen egyéfányi a fiatal bikához és egyéfányi a koshoz; a hím bárányokhoz pedig annyi, amennyit adni tud; továbbá egy hin olaj minden éfához.


12. vers

Ha a fejedelem égőáldozatról vagy közösségi áldozatokról gondoskodik önkéntes áldozatul Jehovának, akkor nyissák ki neki a keletre néző kaput, és gondoskodjon az égőáldozatáról és a közösségi áldozatairól, mint ahogy sabbatnapon teszi. Miután távozott, zárják be utána a kaput.


13. vers

Mindennap gondoskodj egy első életévében levő, ép hím bárányról égőáldozatul Jehovának. Reggelről reggelre tegyél így.


14. vers

Reggelről reggelre adj mellé egyhatod éfányi gabonaáldozatot, valamint egyharmad hin olajat, hogy meghintsd a finomlisztet mint rendszeresen bemutatott gabonaáldozatot Jehovának. Ez egy állandó rendelet.


15. vers

Reggelről reggelre gondoskodjanak rendszeresen bemutatott égőáldozatul a hím bárányról, a gabonaáldozatról és az olajról.«


16. vers

Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Ha a fejedelem ajándékot ad mindegyik fiának örökségül, az a fiai tulajdona lesz. Az az ő birtokuk öröklés által.


17. vers

Ha pedig valamelyik szolgájának ad ajándékot az örökségéből, akkor az a felszabadítás évéig legyen a szolgáé, aztán szálljon vissza a fejedelemre. Csak a fiai öröksége lesz véglegesen az övék.


18. vers

A nép örökségéből ne vegyen el semmit a fejedelem, kiszorítva őket a birtokukról. A saját birtokából adjon örökséget a fiainak, hogy a népemből senkit se űzzenek el a saját birtokáról.«”


19. vers

Akkor bevitt engem a bejárón át, mely a papok északra néző, szent étkezőihez vezető kapu mellett volt. Láttam ott egy helyet nyugat felé, hátul.


20. vers

Ekkor így szólt hozzám: „Ezen a helyen fogják főzni a papok a vétekért való áldozatot és a bűnért való áldozatot, és itt sütik majd a gabonaáldozatot, hogy semmit se vigyenek ki a külső udvarba, és nehogy átadják a szentséget a népnek.”


21. vers

Aztán kivitt a külső udvarba, és elvezetett az udvar négy sarkába, és a külső udvar minden sarkában láttam egy udvart.


22. vers

Az udvar négy sarkánál kis udvarok voltak: a hosszúságuk 40 könyök volt, a szélességük pedig 30. Mind a négy ugyanakkora volt.


23. vers

Mind a négyen belül egy kősor futott körbe, és ennek tövében olyan helyeket alakítottak ki, ahol megfőzhetik az áldozatokat.


24. vers

Akkor így szólt hozzám: „Ezek azok a főzőhelyek, ahol a templom szolgái a nép áldozatát főzik.”

Fejezetek:


Könyvek