⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Ezékiel

11. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Aztán egy szellem fölemelt engem, és elvitt Jehova házának keleti kapujához, amely keletre néz. A kapubejáróban 25 férfit láttam. Közöttük volt Jaazánja, Azzur fia, és Pelátia, Benája fia, a nép fejedelmei.


2. vers

Akkor Isten így szólt hozzám: „Embernek fia! Ezek azok az emberek, akik gonoszságot forralnak, és rossz tanácsot adnak ebben a városban.


3. vers

Ezt mondják: »Hát nem annak van itt az ideje, hogy házakat építsünk? A város az üst, mi pedig a hús.«


4. vers

Ezért prófétálj ellenük! Prófétálj, embernek fia!”


5. vers

Jehova szelleme akkor leszállt rám, és Isten ezt mondta nekem: „Így szólj: »Ezt mondja Jehova: ’Helyesen beszéltetek, ó, Izrael népe, és tudom, min gondolkodtok.


6. vers

Sokak halálát okoztátok ebben a városban, és megtöltöttétek utcáit a halottakkal.’«”


7. vers

„Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »A holttestek, melyeket a városban szerteszét hagytatok, azok a hús, a város pedig az üst. Ám titeket elvisznek majd onnan.«”


8. vers

„»A kardtól féltetek, hát kardot hozok rátok – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. –


9. vers

Kiviszlek titeket onnan, idegenek kezébe adlak benneteket, és ítéletet hajtok végre rajtatok.


10. vers

Kard által estek el. Megítéllek benneteket Izrael határán, és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.


11. vers

Számotokra nem lesz üst a város, ti pedig nem lesztek benne hús. Megítéllek benneteket Izrael határán,


12. vers

és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova. Mert nem követtétek rendelkezéseimet, és nem hajtottátok végre ítéleteimet, hanem a körülöttetek levő nemzetek bírói döntései szerint cselekedtetek.«”


13. vers

Mihelyt prófétáltam, meghalt Pelátia, Benája fia. Akkor arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! Hát kiirtod Izrael maradékát?”


14. vers

Jehova ismét szólt hozzám:


15. vers

„Embernek fia! Testvéreidnek, azoknak a testvéreidnek, akiknek kiváltási joguk van, és Izrael egész népének ezt mondták Jeruzsálem lakosai: »Maradjatok távol Jehovától. Az ország a miénk; mi kaptuk, hogy birtokoljuk.«


16. vers

Ezért így szólj: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Bár messzire vetettem őket a nemzetek közé, és szétszórtam őket az országokba, egy kis ideig mégis szentély leszek nekik azokban az országokban, ahová kerültek.’«


17. vers

Mondd el tehát: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Össze foglak gyűjteni titeket a népek közül, és egybegyűjtelek az országokból, ahová szét lettetek szórva, és nektek adom Izrael földjét.


18. vers

Visszatérnek majd oda, eltávolítják belőle minden undokságát, és megszüntetik minden utálatos szokását.


19. vers

Egységes szívet adok nekik, és új szellemet helyezek beléjük. Eltávolítom a kőszívet testükből, és hússzívet adok nekik,


20. vers

hogy rendeleteim szerint járjanak, megtartsák bírói döntéseimet, és engedelmeskedjenek azoknak. Akkor a népem lesznek, én pedig Istenük leszek.’«


21. vers

»’De akiknek a szívük eltökélt abban, hogy undokságaikat kövessék, és utálatos szokásaikat gyakorolják, azoknak megfizetek a tetteik szerint’ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.«”


22. vers

Akkor a kerubok fölemelték szárnyaikat, a kerekek pedig szorosan mellettük voltak, és Izrael Istenének a dicsősége fölöttük volt.


23. vers

Jehova dicsősége aztán fölemelkedett a városról, majd megállt a várostól keletre fekvő hegy fölött.


24. vers

Akkor egy szellem – egy Isten szelleme általi látomásban – fölemelt engem, és elvitt a száműzöttekhez, Káldeába. A látomás pedig, amelyet láttam, elhagyott engem.


25. vers

És beszélni kezdtem a száműzötteknek mindarról, amit Jehova mutatott nekem.

Fejezetek:


Könyvek