Ezékiel

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 2 → ⇥

1. vers

Majd így szólt hozzám: „Embernek fia! Állj a lábadra, hadd beszéljek veled.”

2. vers

Amikor szólt hozzám, szellem áradt belém, és az lábra állított, hogy hallhassam azt, aki beszél hozzám.

3. vers

Azután ezt mondta nekem: „Embernek fia, elküldelek Izrael népéhez, a lázadó nemzetekhez, amelyek fellázadtak ellenem. Ők és ősapáik mind a mai napig megszegik törvényemet.

4. vers

Elküldelek a dacos és makacs fiakhoz, hogy mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova.«

5. vers

Ők pedig akár meghallgatnak, akár nem – mert lázadó nép ez –, meg fogják tudni, hogy próféta volt közöttük.

6. vers

De te, embernek fia, ne félj tőlük, és a szavaiktól se félj, annak ellenére, hogy tüskés bokrokkal és tövisekkel vagy körülvéve, és skorpiók között laksz. Ne félj a szavaiktól, és ne rettenj meg a tekintetüktől, mert lázadó nép ez.

7. vers

Mondd el nekik szavaimat, akár meghallgatnak, akár nem, mert lázadó nép ők.

8. vers

De te, embernek fia, figyelj arra, amit mondok neked. Ne légy lázadó, mint ez a lázadó nép. Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked.”

9. vers

Miközben figyeltem, láttam, hogy egy kéz nyúl felém, és egy írott tekercs van benne.

10. vers

Kiterítette előttem, és elöl is, hátul is írás volt rajta. Gyászdalok, kesergés és jajszó volt ráírva.

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48