⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Ezékiel

36. fejezet


Fejezetek:


1. vers

„Te pedig, embernek fia, prófétálj Izrael hegyeiről, és ezt mondjad: »Ó, Izrael hegyei, halljátok meg Jehova szavát!


2. vers

Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Az ellenség így beszélt ellenetek: „Haha! Még az ősi magaslatok is a mi birtokunkba kerültek!”’«


3. vers

Ezért prófétálj, és ezt mondjad: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Mivelhogy pusztává tettek és mindenfelől megtámadtak titeket, hogy birtokává legyetek a nemzetek túlélőinek, és az emberek a szájukra vesznek, rágalmaznak titeket,


4. vers

ezért, ó, Izrael hegyei, halljátok meg a legfőbb Úr, Jehova szavát! Így szól a legfőbb Úr, Jehova a hegyekhez és a dombokhoz, a folyókhoz és a völgyekhez, a pusztává tett romokhoz és az elhagyott városokhoz, amelyeket a körülöttük élő nemzetek túlélői kifosztottak és kigúnyoltak;


5. vers

így szól hozzájuk a legfőbb Úr, Jehova: „Buzgalmam tüzében fogok szólni a nemzetek túlélői ellen és egész Edom ellen, azok ellen, akik nagy örömmel és teljes megvetéssel követelték maguknak birtokul az országomat, hogy az övéik legyenek legelői, és hogy kifosszák azt.”’«


6. vers

Azért hát prófétálj Izrael földjéről, és mondd meg a hegyeknek és a domboknak, a folyóknak és a völgyeknek: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Én szólni fogok buzgalmamban és dühömben, mert megaláztatást kellett elviselnetek a nemzetektől.’«


7. vers

Azért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Esküre emelem a kezemet, hogy a körülöttetek levő nemzeteknek is el kell majd viselniük az őket érő szégyent.


8. vers

Ti pedig, ó, Izrael hegyei, ágakat hoztok, és gyümölcsöt teremtek népemnek, Izraelnek, mert hamarosan visszatérnek.


9. vers

Mert én veletek vagyok, és felétek fordulok, titeket pedig megművelnek és bevetnek.


10. vers

Megsokasítom népeteket – Izrael egész népét, mindenestül –, a városokat lakni fogják, és a lerombolt helyek újjáépülnek.


11. vers

Igen, megsokasítom népeteket és az állataitokat, megsokasodnak és termékenyek lesznek. Lakottá teszlek benneteket, mint amilyenek korábban voltatok, és jobban megy majd sorotok, mint a múltban. És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.


12. vers

Embereket járatok majd rajtatok – népemet, Izraelt –, és ők birtokba vesznek titeket. Ti az örökségük lesztek, és soha többé nem teszitek őket gyermektelenné.«”


13. vers

„Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Mivel azt mondják neked, hogy ’olyan föld vagy, amely felfalja az embereket, és megfosztja nemzeteit a gyermekektől’«,


14. vers

»ezért nem fogod többé felfalni az embereket, és nem fosztod meg többé nemzeteidet a gyermekektől – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. –


15. vers

Nem engedem többé, hogy a nemzetek sértegessenek, és az emberek gyalázzanak téged, és nem buktatod el többé nemzeteidet« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”


16. vers

És Jehova újból szólt hozzám:


17. vers

„Embernek fia! Amikor Izrael népe a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt viselkedésükkel és cselekedeteikkel. Tetteik olyanok voltak számomra, mint a havivérzés tisztátalansága.


18. vers

Én erre kitöltöttem rajtuk dühömet a vér miatt, amelyet kiontottak azon a földön, és amiatt, hogy tisztátalanná tették azt undorító bálványaikkal.


19. vers

Így hát szétszórtam őket a nemzetek közé, és szétszéledtek az országokba. Viselkedésük és cselekedeteik szerint ítélkeztem felettük.


20. vers

De amikor a nemzetek közé mentek, az emberek megszentségtelenítették szent nevemet, így beszélve róluk: »Jehova népe ez, ám el kellett hagyniuk a földjét.«


21. vers

Ezért cselekedni fogok szent nevem érdekében, amelyet Izrael népe megszentségtelenített a nemzetek között, ahová mentek.”


22. vers

„Azért így szólj Izrael népéhez: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Nem értetek cselekszem, ó, Izrael népe, hanem az én szent nevemért, amelyet megszentségtelenítettetek a nemzetek között, ahová mentetek.’«


23. vers

»Meg fogom szentelni nagy nevemet, amely meg lett szentségtelenítve a nemzetek között, amelyet megszentségtelenítettetek közöttük. És megtudják a nemzetek, hogy én vagyok Jehova – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –, amikor meg leszek szentelve közöttetek a szemük láttára.


24. vers

Kihozlak benneteket a nemzetek közül, és egybegyűjtelek titeket minden országból, és beviszlek titeket a földetekre.


25. vers

Tiszta vizet hintek rátok, és tiszták lesztek. Megtisztítalak benneteket minden tisztátalanságotoktól és minden undorító bálványotoktól.


26. vers

Új szívet adok nektek, és új szellemet helyezek belétek. Eltávolítom a kőszívet testetekből, és hússzívet adok nektek.


27. vers

Szellememet helyezem belétek, és arra indítalak titeket, hogy a rendelkezéseim szerint járjatok, ti pedig megtartjátok és végrehajtjátok bírói döntéseimet.


28. vers

Akkor azon a földön laktok majd, amelyet ősapáitoknak adtam, és népem lesztek, én pedig Istenetek leszek.«


29. vers

»Megszabadítalak titeket minden tisztátalanságotoktól. Megparancsolom a gabonának, hogy bőségesen teremjen, és nem hozok rátok éhínséget.


30. vers

Megsokasítom a fa gyümölcsét és a szántóföld termését, hogy soha többé ne kelljen gyalázatot elviselnetek az éhínség miatt a nemzetek között.


31. vers

Akkor eszetekbe jut majd gonosz viselkedésetek és helytelen cselekedeteitek, és undorodni fogtok magatoktól vétkeitek és utálatos szokásaitok miatt.


32. vers

De tudjátok meg, hogy nem értetek teszem ezt! – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Inkább szégyenkezzetek és érezzetek megaláztatást viselkedésetek miatt, ó, Izrael népe!«


33. vers

Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Azon a napon, amelyen megtisztítalak benneteket minden vétketektől, lakottá teszem a városokat, és újjáépülnek a lerombolt helyek.


34. vers

Művelni fogják az elhagyatott földet, mely elhagyatottan hevert minden arra járó szeme láttára.


35. vers

Így fognak beszélni: ’Az elhagyatott föld olyan már, mint az Éden kertje, és az egykor romokban heverő, kietlen, lerombolt városok most meg vannak erősítve és lakottak.’


36. vers

És a körülöttetek megmaradt nemzetek megtudják, hogy én, Jehova építettem fel, ami le lett rombolva, és én ültettem be, ami puszta volt. Én, Jehova szóltam, és meg is cselekedtem.«


37. vers

Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Még azt is megengedem, hogy Izrael népe arra kérjen engem, hogy sokasítsam meg őket, mint egy nyájat.


38. vers

Mint a szentek nyája, mint Jeruzsálem nyája a város ünnepi időszakaiban, az egykor romokban heverő városok megtelnek az emberek nyájaival. És megtudják, hogy én vagyok Jehova.«”

Fejezetek:


Könyvek