3. fejezet
Akkor így szólt hozzám: „Embernek fia! Edd meg, ami előtted van. Edd meg ezt a tekercset, és menj, szólj Izrael népéhez.”
Kinyitottam hát a számat, ő pedig megetette velem a tekercset.
Aztán így szólt hozzám: „Embernek fia, edd meg ezt a tekercset, amelyet adok neked, és töltsd meg vele a hasad.” Erre enni kezdtem, és az olyan édes volt a számban, mint a méz.
Ezután így szólt hozzám: „Embernek fia, menj el Izrael népéhez, és mondd el nekik szavaimat.
Mert nem érthetetlen vagy ismeretlen nyelven beszélő néphez szól a küldetésed, hanem Izrael népéhez.
Nem a sok érthetetlen vagy ismeretlen nyelven beszélő néphez küldelek, amelyeknek a szavait nem érted. Ha hozzájuk küldenélek, ők odafigyelnének rád.
De Izrael népe nem fog figyelni rád, mert rám nem akarnak figyelni. Izrael népében ugyanis mindenki önfejű és makacs.
Én pedig ugyanolyan keménnyé tettem arcodat, mint amilyen az ő arcuk, és ugyanolyan keménnyé a homlokodat, mint amilyen az ő homlokuk.
Gyémánthoz hasonlóvá, kovakőnél keményebbé tettem a homlokodat. Ne félj tőlük, és ne rettenj meg tekintetüktől, mert lázadó nép ez.”
Azután ezt mondta még nekem: „Embernek fia, szívleld meg és halld meg minden szavamat, amelyet közlök veled.
Menj el néped száműzöttjei közé, és beszélj velük. Ezt mondd nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova«, akár figyelnek, akár nem.”
Majd magával ragadott egy szellem, és nagy morajló hangot hallottam a hátam mögött, mely ezt mondta: „Legyen magasztalva Jehova dicsősége az ő helyéről!”
És hallani lehetett az élő teremtmények egymást verdeső szárnyainak hangját, a mellettük levő kerekek hangját és nagy morajlás hangját.
A szellem magával ragadott és elvitt, én pedig mentem keserűen és felindultan, és Jehova szelleme erőteljesen működött rajtam.
Elmentem hát Tel-Abibba, a száműzöttek közé, akik a Kébár folyónál laktak, és én is ott maradtam, ahol ők laktak. 7 napig maradtam ott közöttük kábultan.
Jehova a 7 nap elteltével így szólt hozzám:
„Embernek fia! Őrállónak jelöltelek ki Izrael népe számára, és amikor üzenetet hallasz tőlem, figyelmeztesd őket a nevemben.
Ha azt mondom a gonosznak: »Biztosan meghalsz«, de te nem figyelmezteted, és elmulasztasz szólni neki, hogy figyelmeztesd, hogy hagyjon fel gonosz viselkedésével, és így életben maradhasson, akkor ő meghal a vétke miatt, mivel gonosz, de a vérét tőled kérem számon.
Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem tér meg gonoszságából, mégsem hagy fel gonosz viselkedésével, akkor ő meghal a vétke miatt, de te biztosan megmented az életedet.
Ám ha az igazságos személy nem marad igazságos, hanem a rosszat teszi, akkor én a botlását okozom, ő pedig meghal. Ha nem figyelmezteted, ő meghal a bűne miatt, és igazságos cselekedeteinek többé emléke sem marad, de a vérét tőled kérem számon.
Ha viszont figyelmeztetted az igazságos személyt, hogy ne vétkezzen, és ő nem is vétkezik, akkor biztosan életben marad, mert figyelmeztetést kapott, te pedig megmented az életedet.”
Jehova ereje ott működni kezdett rajtam, és így szólt hozzám: „Indulj, menj ki a völgybe, és ott beszélni fogok veled.”
Elindultam hát, kimentem a völgybe, és ott volt Jehova dicsősége, ugyanolyan dicsőség, mint amilyet a Kébár folyónál láttam, és arcra borultam.
Akkor szellem szállt belém, lábra állított, és Isten így szólt hozzám:
„Menj, zárkózz be a házadba!
Rád pedig, embernek fia, köteleket tesznek, és megkötöznek azokkal, úgyhogy nem tudsz majd közéjük menni.
Nyelvedet a szájpadlásodhoz tapasztom, és megnémulsz, és képtelen leszel megfeddni őket, mert lázadó nép ez.
De amikor beszélek veled, megnyitom a szádat, te pedig mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova.« Aki figyel, az figyeljen, aki nem akar figyelni, az ne figyeljen, mert lázadó nép ez.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48