Ezékiel

Fejezetek:

… 18 19 20 21 22 …   ⇤ ← 20 → ⇥

1. vers

A 7. évben, az 5. hónap 10. napján Izrael vénei közül néhányan eljöttek, és leültek előttem, hogy megkérdezzék Jehovát.

2. vers

Jehova akkor így szólt hozzám:

3. vers

„Embernek fia! Beszélj Izrael véneivel, és mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Azért jöttök, hogy megkérdezzetek? „Nem fogok válaszolni nektek. Olyan biztos ez, mint hogy én élek!” – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.’«

4. vers

Készen állsz arra, hogy ítélkezz felettük? Készen állsz arra, hogy ítélkezz felettük, embernek fia? Tudasd velük, hogy ősapáik milyen utálatosságokat cselekedtek.

5. vers

Mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Azon a napon, amelyen kiválasztottam Izraelt, megesküdtem Jákob utódainak, és megismertettem magamat velük Egyiptom földjén. Igen, megesküdtem nekik, és ezt mondtam: „Én vagyok Jehova, a ti Istenetek.”

6. vers

Azon a napon megesküdtem nekik, hogy kivezetem őket Egyiptom földjéről egy olyan földre, amelyet kiválasztottam nekik, egy tejjel és mézzel folyó földre. Minden ország közül az volt a legszebb.

7. vers

Akkor így szóltam hozzájuk: „Mindegyikőtök vesse el az utálatosságokat, melyek a szeme előtt vannak. Ne szennyezzétek be magatokat Egyiptom undorító bálványaival. Én vagyok Jehova, a ti Istenetek.”

8. vers

De ők fellázadtak ellenem, és nem akartak rám hallgatni. Nem vetették el az utálatosságokat, melyek a szemük előtt voltak, és nem hagyták el Egyiptom undorító bálványait. Így hát azt ígértem, hogy kiontom rájuk dühömet, kitöltöm rajtuk haragomat Egyiptom földjén.

9. vers

Ám cselekedtem a nevemért, nehogy megszentségtelenítsék azt a körülöttük élő nemzetek előtt. Megismertettem velük magamat a nemzetek előtt, amikor kivezettem őket Egyiptom földjéről.

10. vers

Kivezettem hát őket Egyiptom földjéről, és elvittem őket a pusztába.

11. vers

Akkor átadtam nekik rendeleteimet, és megismertettem velük bírói döntéseimet, hogy az, aki megtartja azokat, éljen általuk.

12. vers

Nekik adtam sabbatjaimat is, hogy jelül legyenek közöttem és közöttük, és megtudják, hogy én, Jehova szentelem meg őket.

13. vers

De Izrael népe fellázadt ellenem a pusztában. Rendeleteimet nem követték, és bírói döntéseimet megvetették, amelyeket, ha megtart az ember, élni fog általuk. Sabbatjaimat fölöttébb megszentségtelenítették, úgyhogy azt ígértem, kiontom rájuk haragomat a pusztában, hogy megsemmisüljenek.

14. vers

Ám cselekedtem a nevemért, nehogy megszentségtelenítsék azt a nemzetek előtt, amelyeknek a szeme láttára kivezettem őket.

15. vers

Arra is megesküdtem nekik a pusztában, hogy nem viszem be őket arra a földre, amelyet nekik adtam – egy tejjel és mézzel folyó földre, mely minden ország közül a legszebb volt.

16. vers

Ugyanis bírói döntéseimet megvetették, rendeleteimet nem követték, és sabbatjaimat megszentségtelenítették, hiszen undorító bálványaikat követte a szívük.

17. vers

De megszántam, és nem pusztítottam el őket; nem irtottam ki őket a pusztában.

18. vers

Így szóltam fiaikhoz a pusztában: „Ősapáitok rendelkezéseit ne kövessétek, az ő ítéleteiket ne tartsátok meg, és undorító bálványaikkal ne szennyezzétek be magatokat!

19. vers

Én vagyok Jehova, a ti Istenetek. Az én rendeleteimet kövessétek, az én bírói döntéseimet tartsátok meg, és azok szerint járjatok el.

20. vers

Sabbatjaimat szenteljétek meg, és azok jelül lesznek közöttem és közöttetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek.”

21. vers

Ám a fiak lázongani kezdtek ellenem. Rendeleteimet nem követték, bírói döntéseimet nem tartották be, és nem azok szerint jártak el, amelyeket, ha megtart az ember, élni fog általuk. Sabbatjaimat megszentségtelenítették. Így hát azt ígértem, hogy kiontom rájuk dühömet, kitöltöm rajtuk haragomat a pusztában.

22. vers

De visszafogtam magam, és cselekedtem a nevemért, nehogy megszentségtelenítsék azt a nemzetek előtt, amelyeknek a szeme láttára kivezettem őket.

23. vers

Megesküdtem nekik a pusztában, hogy szétszórom őket a nemzetek közé, és szétszélesztem őket az országokba,

24. vers

mivel nem hajtották végre bírói döntéseimet, megvetették rendeleteimet, megszentségtelenítették sabbatjaimat, és ősapáik undorító bálványait követték.

25. vers

Hagytam, hogy olyan rendelkezéseket kövessenek, amelyek nem jók, és olyan bírói döntéseket, amelyek által nem élhetnek.

26. vers

Hagytam, hadd szennyezzék be őket a saját áldozataik – amikor is minden elsőszülött gyermeket elégettek áldozatként –, hogy elhagyatottá tegyem őket, és így megtudják, hogy én vagyok Jehova.’«

27. vers

Ezért hát szólj Izrael népéhez, ó, embernek fia, és mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Ősapáitok még azzal is gyaláztak engem, hogy hűtlenek voltak hozzám.

28. vers

Bevittem őket arra a földre, amelyre nézve megesküdtem, hogy nekik adom. Bárhol láttak is meg egy magas dombot vagy egy lombos fát, elkezdték bemutatni áldozataikat, és bosszantottak azokkal. Ott mutatták be kellemes illatú áldozataikat, és öntötték ki italáldozataikat.

29. vers

Ezért megkérdeztem tőlük: „Miért jártok erre a magaslatra? (Ezt mind a mai napig Magaslatnak hívják.)”’«

30. vers

Most azért mondd meg Izrael népének: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Hát ugyanúgy szennyezitek be magatokat, mint ősapáitok, azáltal hogy az ő undorító bálványaikat követve hűtlenek vagytok?

31. vers

Hát mind a mai napig beszennyezitek magatokat azzal, hogy áldozatként elégetitek fiaitokat minden undorító bálványotoknak? Én meg válaszoljak nektek, ó, Izrael népe?’«

»Nem fogok válaszolni nektek. Olyan biztos ez, mint hogy én élek! – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. –

32. vers

Sosem fog megtörténni az, ami a fejetekben jár, amikor ezt mondjátok: ’Legyünk olyanok, mint a nemzetek, mint más országok családjai, akik fát és követ imádnak!’«”

33. vers

„»Erős kézzel, kinyújtott karral és kiáradó dühvel fogok uralkodni rajtatok királyként. Olyan biztos ez, mint hogy én élek! – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. –

34. vers

Kivezetlek benneteket a népek közül, és egybegyűjtelek azokból az országokból, ahová erős kézzel, kinyújtott karral és kiáradó dühvel szétszórtalak titeket.

35. vers

Elviszlek benneteket a népek pusztájába, és ott szemtől szembe perbe szállok veletek.

36. vers

Ahogy ősapáitokkal perbe szálltam Egyiptom földjének pusztájában, úgy fogok veletek is perbe szállni – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. –

37. vers

Átvonultatlak benneteket a pásztor botja alatt, és szövetséget kötök veletek.

38. vers

De eltávolítom közületek a lázadókat és az ellenem vétkezőket. Kivezetem őket abból az országból, ahol idegenként laknak, de Izrael földjére nem lépnek be. És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.«

39. vers

Ó, Izrael népe! Így szól hozzátok a legfőbb Úr, Jehova: »Menjen csak mindegyikőtök, és szolgálja a maga undorító bálványait. De ha később sem hallgattok rám, többé nem tudjátok majd megszentségteleníteni az én szent nevemet áldozataitokkal és undorító bálványaitokkal.«

40. vers

»Az én szent hegyemen, Izrael egyik magas hegyén fog szolgálni engem Izrael egész népe egytől egyig azon a földön – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Örömömet fogom lelni bennetek ott, és ott várom el adományaitokat és áldozataitok legjavát minden szent dolgotokból.

41. vers

A kellemes illat miatt örömömet fogom lelni bennetek, amikor kivezetlek titeket a népek közül, és egybegyűjtelek benneteket azokból az országokból, ahová szétszórtalak titeket. És meg leszek szentelve köztetek a nemzetek szeme láttára.«

42. vers

»És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova, amikor beviszlek titeket Izrael földjére, arra a földre, amely felől megesküdtem, hogy ősapáitoknak adom.

43. vers

Ott majd eszetekbe jut, hogy hogyan viselkedtetek, és miket tettetek, amikkel beszennyeztétek magatokat, és undorodni fogtok magatoktól gonosztetteitek miatt.

44. vers

Megtudjátok majd, hogy én vagyok Jehova, amikor a nevemért cselekszem, és nem a ti gonosz viselkedésetek és romlott cselekedeteitek szerint bánok veletek, ó, Izrael népe!« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

45. vers

És Jehova ismét szólt hozzám:

46. vers

„Embernek fia! Fordítsd arcodat dél felé, és hirdesd ki a déli vidéknek beszédedet, és prófétálj a mező erdejének, amely délen van.

47. vers

Így szólj dél erdejéhez: »Halld meg Jehova szavát. Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Én tüzet gyújtok ellened, és az megemészti benned a zöldellő fákat, és a száraz fákat is mind egy szálig. Nem alszik ki a lobogó láng, és minden arc megperzselődik tőle déltől északig.

48. vers

És meg fogja látni minden ember, hogy én, Jehova gyújtottam meg, és nem is fog kialudni.’«”

49. vers

Akkor így szóltam: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! Ők azt mondják rólam: »Nemde csak rejtélyes kijelentéseket mond ez?«”

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48