Prédikátor

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 3 → ⇥

verso 1

Mindennek meghatározott ideje van,
ideje van minden tevékenységnek az ég alatt:

verso 2

ideje a születésnek és ideje a halálnak;
ideje az ültetésnek és ideje az elültetett növény kiszaggatásának;

verso 3

ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak;
ideje a rombolásnak és ideje az építésnek;

verso 4

ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek;
ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak;

verso 5

ideje a kövek eldobásának és ideje a kövek összegyűjtésének;
ideje az ölelésnek és ideje az öleléstől való tartózkodásnak;

verso 6

ideje a keresésnek, és ideje van elfogadni, hogy valami elveszett;
ideje a megőrzésnek és ideje a kidobásnak;

verso 7

ideje a szétszaggatásnak és ideje az összevarrásnak;
ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak;

verso 8

ideje a szeretetnek és ideje a gyűlöletnek;
ideje a háborúnak és ideje a békének.

verso 9

Mi haszna van a munkásnak abból, hogy fáradozik?

verso 10

Láttam, milyen elfoglaltságot adott Isten az embereknek, hogy lefoglalja őket.

verso 11

Mindent gyönyörűnek készített a maga idejében. Még az örökkévalóság gondolatát is az emberek szívébe adta, ám soha nem fogják megtudni, mi mindent tett az igaz Isten kezdettől fogva mindvégig.

verso 12

Arra a következtetésre jutottam, hogy nincs jobb annál, mint hogy vidámak legyenek, és jót tegyenek az életükben,

verso 13

illetve hogy minden ember egyen, igyon, és örömet találjon a kemény munkájában. Isten ajándéka ez.

verso 14

Rájöttem, hogy mindaz, amit az igaz Isten tesz, örökké megmarad. Nincs mit hozzátenni, és nincs mit elvenni belőle. Az igaz Isten így készített el mindent, hogy az emberek mélységesen tiszteljék őt.

verso 15

Minden, ami történik, már korábban megtörtént, és ami lesz, már volt, de az igaz Isten keresi azt, amire törekednek.

verso 16

Továbbá ezt láttam a nap alatt: ahol jognak és igazságosságnak kellett volna lennie, ott gonoszság volt.

verso 17

Azt mondtam magamban: „Az igaz Isten megítéli az igazat is, és a gonoszt is, mert ideje van minden tettnek és minden tevékenységnek.”

verso 18

Azt is mondtam magamban az emberekről, hogy az igaz Isten próbára teszi őket, és megmutatja nekik, hogy olyanok, mint az állatok.

verso 19

Mert az emberek vége hasonló az állatok végéhez, ugyanaz lesz a végük. Ahogy meghal az egyik, úgy meghal a másik is, mindegyikükben ugyanaz a szellem van. Úgyhogy az ember nem áll felette az állatnak, hisz minden hiábavalóság.

verso 20

Mindegyik ugyanarra a helyre megy. Mindegyik a porból lett, és mindegyik a porba tér vissza.

verso 21

Ki az, aki igazán tudja, hogy az emberek szelleme fölmegy-e, és hogy az állatok szelleme lemegy-e a földbe?

verso 22

Láttam, hogy nincs jobb annál, mint hogy az ember örömet találjon a munkájában, ugyanis ez az ő jutalma. Mert ki teszi képessé őt arra, hogy lássa, mi fog történni őutána?

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12