Prédikátor

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 2 → ⇥

verso 1

Azt mondtam magamban: „Gyerünk, élvezzük az életet, és lássuk, mi jó származik belőle!” De ez is hiábavalóság.

verso 2

Azt mondtam a nevetésre: „Esztelenség!”,
és az élvezetekre: „Mi hasznuk?”

verso 3

Elhatároztam, hogy kipróbálom, milyen, ha az ember sok bort iszik, persze úgy, hogy közben bölcs maradok. Még bolondságra is adtam a fejem, hogy lássam, mit a legjobb tennie az ég alatt az embernek életének néhány napján.

verso 4

Nagy munkákba fogtam: Házakat építettem és szőlőket ültettem magamnak.

verso 5

Kerteket és ligeteket alakítottam ki magamnak, és mindenféle gyümölcsfát ültettem beléjük.

verso 6

Készítettem magamnak tavakat, hogy öntözzem velük a ligetet, melyben virágzó fák nőnek.

verso 7

Lettek szolgáim és szolgálólányaim. Olyan szolgáim is vannak, akik nálam születtek. Ezenkívül sok állatom is lett, marháim és juhaim, több, mint bármelyik elődömnek Jeruzsálemben.

verso 8

Gyűjtöttem ezüstöt és aranyat is magamnak, királyok és tartományok kincseit. Lettek férfi és női énekeseim, valamint megnyertem magamnak azt is, ami nagy örömet ad az embereknek: egy asszonyt, sőt, sok asszonyt.

verso 9

Naggyá lettem, és felülmúltam mindenkit, aki előttem volt Jeruzsálemben. Eközben bölcs maradtam.

verso 10

Semmit sem tagadtam meg magamtól, amire vágytam. Nem tagadtam meg magamtól semmilyen élvezetet sem, ugyanis a szívemet öröm töltötte el azért, mert keményen dolgoztam, és ez volt a jutalma a kemény munkámnak.

verso 11

De amikor azon gondolkodtam, hogy mi mindent vittem véghez, és hogy milyen keményen dolgoztam azon, hogy megvalósítsam mindezt, azt láttam, hogy minden hiábavalóság és szélkergetés. Semminek sincs igazán haszna a nap alatt.

verso 12

Majd a bölcsességre, az őrültségre és a bolondságra fordítottam a figyelmemet. (Mert mit tehet az az ember, aki a király után jön? Csak azt, amit már korábban is tettek.)

verso 13

És azt láttam, hogy nagyobb haszna van a bölcsességnek, mint a bolondságnak, mint ahogy nagyobb haszna van a világosságnak, mint a sötétségnek.

verso 14

A bölcsnek nyitva van a szeme, az ostoba azonban sötétségben jár. Arra is rájöttem, hogy mindkettőjüknek ugyanaz lesz a végük.

verso 15

Aztán ezt mondtam magamban: „Velem is ugyanaz fog történni, mint az ostobával.” Mi hasznom van hát abból, hogy ennyire bölcs lettem? Ezért ezt mondtam magamban: „Ez is hiábavalóság.”

verso 16

Mert a bölcsre sem emlékeznek sokáig, ahogy az ostobára sem. Az eljövendő napokban mindenkit elfelejtenek. És hogy fog meghalni a bölcs? Úgy, ahogy az ostoba.

verso 17

Ezért meggyűlöltem az életet, mert nyomasztónak tűnik minden, amit a nap alatt véghez visznek, hisz minden csak hiábavalóság és szélkergetés.

verso 18

Meggyűlöltem mindent, amiért keményen dolgoztam a nap alatt, mivel hátra kell hagynom annak, aki utánam jön.

verso 19

És ki tudja, hogy bölcs lesz-e, vagy bolond? Mégis az övé lesz minden, amiért sokat fáradoztam, és amit bölcsen megszereztem a nap alatt. Ez is hiábavalóság.

verso 20

Így hát szívből sajnálom azt a sok kemény munkát, amit véghez vittem a nap alatt.

verso 21

Mert lehet, hogy az ember keményen dolgozik, felhasználva a bölcsességét, a tudását és a képességeit, de aztán mindent oda kell adnia egy másik embernek, aki nem dolgozott meg érte. Ez is hiábavalóság és szörnyűség.

verso 22

Igazából mi haszna van a nap alatt az embernek a kemény munkájából és a lelkesedéséből, mely kemény munkára készteti?

verso 23

Hisz élete minden napján csak fájdalom és csalódás származik abból, amit tesz, és szíve még éjjel sem nyugszik. Ez is hiábavalóság.

verso 24

Nincs annál jobb, mint ha az ember eszik, iszik és örömet talál a kemény munkájában. Rájöttem, hogy ez is az igaz Istentől van,

verso 25

hisz ki eszik és iszik jobbat, mint én?

verso 26

Mert Isten annak, akiben kedvét leli, bölcsességet, ismeretet és örömet ad, a bűnöst azonban azzal bízza meg, hogy gyűjtsön, de csak azért, hogy annak adja, akiben az igaz Isten kedvét leli. Ez is hiábavalóság és szélkergetés.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12