⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Prédikátor
3. fejezet
1. vers
Mindennek meghatározott ideje van,
ideje van minden tevékenységnek az ég alatt:
2. vers
ideje a születésnek és ideje a halálnak;
ideje az ültetésnek és ideje az elültetett növény kiszaggatásának;
3. vers
ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak;
ideje a rombolásnak és ideje az építésnek;
4. vers
ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek;
ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak;
5. vers
ideje a kövek eldobásának és ideje a kövek összegyűjtésének;
ideje az ölelésnek és ideje az öleléstől való tartózkodásnak;
6. vers
ideje a keresésnek, és ideje van elfogadni, hogy valami elveszett;
ideje a megőrzésnek és ideje a kidobásnak;
7. vers
ideje a szétszaggatásnak és ideje az összevarrásnak;
ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak;
8. vers
ideje a szeretetnek és ideje a gyűlöletnek;
ideje a háborúnak és ideje a békének.
9. vers
Mi haszna van a munkásnak abból, hogy fáradozik?
10. vers
Láttam, milyen elfoglaltságot adott Isten az embereknek, hogy lefoglalja őket.
11. vers
Mindent gyönyörűnek készített a maga idejében. Még az örökkévalóság gondolatát is az emberek szívébe adta, ám soha nem fogják megtudni, mi mindent tett az igaz Isten kezdettől fogva mindvégig.
12. vers
Arra a következtetésre jutottam, hogy nincs jobb annál, mint hogy vidámak legyenek, és jót tegyenek az életükben,
13. vers
illetve hogy minden ember egyen, igyon, és örömet találjon a kemény munkájában. Isten ajándéka ez.
14. vers
Rájöttem, hogy mindaz, amit az igaz Isten tesz, örökké megmarad. Nincs mit hozzátenni, és nincs mit elvenni belőle. Az igaz Isten így készített el mindent, hogy az emberek mélységesen tiszteljék őt.
15. vers
Minden, ami történik, már korábban megtörtént, és ami lesz, már volt, de az igaz Isten keresi azt, amire törekednek.
16. vers
Továbbá ezt láttam a nap alatt: ahol jognak és igazságosságnak kellett volna lennie, ott gonoszság volt.
17. vers
Azt mondtam magamban: „Az igaz Isten megítéli az igazat is, és a gonoszt is, mert ideje van minden tettnek és minden tevékenységnek.”
18. vers
Azt is mondtam magamban az emberekről, hogy az igaz Isten próbára teszi őket, és megmutatja nekik, hogy olyanok, mint az állatok.
19. vers
Mert az emberek vége hasonló az állatok végéhez, ugyanaz lesz a végük. Ahogy meghal az egyik, úgy meghal a másik is, mindegyikükben ugyanaz a szellem van. Úgyhogy az ember nem áll felette az állatnak, hisz minden hiábavalóság.
20. vers
Mindegyik ugyanarra a helyre megy. Mindegyik a porból lett, és mindegyik a porba tér vissza.
21. vers
Ki az, aki igazán tudja, hogy az emberek szelleme fölmegy-e, és hogy az állatok szelleme lemegy-e a földbe?
22. vers
Láttam, hogy nincs jobb annál, mint hogy az ember örömet találjon a munkájában, ugyanis ez az ő jutalma. Mert ki teszi képessé őt arra, hogy lássa, mi fog történni őutána?
Könyvek
