A zsidókhoz írt levél
9. fejezet
Jézus Krisztus bűnt eltörlő áldozata érvénytelenítette az ószövetségi istentiszteletet
1. vers
Az első szövetségnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szent helye.
2. vers
Mert sátrat építettek, amelynek első részében volt a gyertyatartó meg az asztal és a szent kenyerek. Ezt nevezték szentélynek.
3. vers
A második kárpiton túl pedig volt az a sátorrész, amelyet a szentek szentjének neveztek.
4. vers
Ebben volt az arany füstölőoltár és a szövetség ládája, minden oldalán arannyal beborítva, benne az aranykorsó a mannával és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái,
5. vers
fölötte pedig a dicsőség kerúbjai, beárnyékolva az engesztelés helyét. Ezekről most nem szükséges részletesen szólni.
6. vers
Miután ezeket így elrendezték, a sátor első részébe mindig bejártak a papok az istentisztelet elvégzésére,
7. vers
a másodikba azonban évente egyszer egyedül a főpap mehetett be, azzal a vérrel, amelyet magáért és a nép bűneiért áldozott.
8. vers
A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy addig nem nyílik meg az út a szentélybe, amíg fennáll még az első sátor.
9. vers
Ez példa a jelen számára, miszerint olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem képesek lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt.
10. vers
Ezek csak ételekre meg italokra és különböző mosakodásokra vonatkozó testi rendszabályok, amelyek az új rendelkezés idejéig kötelezők.
11. vers
Krisztus pedig megjelent mint a jövendő javak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátron keresztül,
12. vers
és nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.
13. vers
Mert ha a bakok és bikák vére meg a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel a test tisztaságára,
14. vers
mennyivel inkább Krisztus vére, aki az örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel szeplőtelenül Istennek, megtisztítja lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgáljatok.
15. vers
És ezért új szövetség közbenjárója ő, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.
16. vers
Mert ahol végrendelet van, ott szükséges, hogy bekövetkezzék a végrendelkező halála,
17. vers
mivel a végrendelet csak halál után jogerős, különben amíg a végrendelkező él, nem érvényes.
18. vers
Innen van az, hogy az első szövetséget sem vér nélkül léptették érvénybe.
19. vers
Mert amikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vette a borjúk és bakok vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, meghintette a könyvet és az egész népet,
20. vers
és ezt mondta: Ez a szövetség vére, amelyet Isten rendelt számotokra.
21. vers
Majd a sátrat és az istentiszteletre való összes edényt is ugyanígy meghintette vérrel.
22. vers
És a törvény szerint csaknem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.
23. vers
Azért szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal.
24. vers
Mert nem kézzel készített szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk.
25. vers
Nem is azért, hogy sokszor odaáldozza magát, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel,
26. vers
mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta. Most pedig csak egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
27. vers
És amiképpen elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és azután lesz az ítélet,
28. vers
úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét eltörölje, másodszor pedig bűn hordozása nélkül jelenik meg azoknak, akik várják őt üdvösségükre.
Könyvek
