A zsidókhoz írt levél
capítulo 9
Jézus Krisztus bűnt eltörlő áldozata érvénytelenítette az ószövetségi istentiszteletet
verso 1
Az első szövetségnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szent helye.
verso 2
Mert sátrat építettek, amelynek első részében volt a gyertyatartó meg az asztal és a szent kenyerek. Ezt nevezték szentélynek.
verso 3
A második kárpiton túl pedig volt az a sátorrész, amelyet a szentek szentjének neveztek.
verso 4
Ebben volt az arany füstölőoltár és a szövetség ládája, minden oldalán arannyal beborítva, benne az aranykorsó a mannával és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái,
verso 5
fölötte pedig a dicsőség kerúbjai, beárnyékolva az engesztelés helyét. Ezekről most nem szükséges részletesen szólni.
verso 6
Miután ezeket így elrendezték, a sátor első részébe mindig bejártak a papok az istentisztelet elvégzésére,
verso 7
a másodikba azonban évente egyszer egyedül a főpap mehetett be, azzal a vérrel, amelyet magáért és a nép bűneiért áldozott.
verso 8
A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy addig nem nyílik meg az út a szentélybe, amíg fennáll még az első sátor.
verso 9
Ez példa a jelen számára, miszerint olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem képesek lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt.
verso 10
Ezek csak ételekre meg italokra és különböző mosakodásokra vonatkozó testi rendszabályok, amelyek az új rendelkezés idejéig kötelezők.
verso 11
Krisztus pedig megjelent mint a jövendő javak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátron keresztül,
verso 12
és nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.
verso 13
Mert ha a bakok és bikák vére meg a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel a test tisztaságára,
verso 14
mennyivel inkább Krisztus vére, aki az örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel szeplőtelenül Istennek, megtisztítja lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgáljatok.
verso 15
És ezért új szövetség közbenjárója ő, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.
verso 16
Mert ahol végrendelet van, ott szükséges, hogy bekövetkezzék a végrendelkező halála,
verso 17
mivel a végrendelet csak halál után jogerős, különben amíg a végrendelkező él, nem érvényes.
verso 18
Innen van az, hogy az első szövetséget sem vér nélkül léptették érvénybe.
verso 19
Mert amikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vette a borjúk és bakok vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, meghintette a könyvet és az egész népet,
verso 20
és ezt mondta: Ez a szövetség vére, amelyet Isten rendelt számotokra.
verso 21
Majd a sátrat és az istentiszteletre való összes edényt is ugyanígy meghintette vérrel.
verso 22
És a törvény szerint csaknem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.
verso 23
Azért szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal.
verso 24
Mert nem kézzel készített szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk.
verso 25
Nem is azért, hogy sokszor odaáldozza magát, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel,
verso 26
mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta. Most pedig csak egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
verso 27
És amiképpen elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és azután lesz az ítélet,
verso 28
úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét eltörölje, másodszor pedig bűn hordozása nélkül jelenik meg azoknak, akik várják őt üdvösségükre.
Libros
