A zsidókhoz írt levél
10. fejezet
Krisztus egyszer s mindenkorra érvényes áldozata
1. vers
Mivel a törvényben csak az eljövendő jó árnyéka van meg, nem maga a dolgok valós képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évről évre szüntelenül bemutatnak, sohasem képesek tökéletességre juttatni az odajárulókat.
2. vers
Különben megszűnt volna az áldozás, hiszen ha az áldozó egyszer megtisztult volna, többé semmi bűntudatot nem érzett volna.
3. vers
De azok évről évre a bűnökre emlékeztetnek.
4. vers
Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
5. vers
Azért e világba jövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem,
6. vers
égő- és bűnért való áldozatot nem kedveltél.
7. vers
Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, a könyvtekercsben írva van rólam, hogy cselekedjem a te akaratodat, Istenem.
8. vers
Előbb azt mondta, hogy áldozatot és ajándékot, égő- és bűnért való áldozatot nem akartál, nem is kedveltél, amelyeket a törvény szerint bemutatnak,
9. vers
azután így szólt: Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat.
10. vers
Ezzel az akarattal vagyunk megszentelve egyszer s mindenkorra, Jézus Krisztus testének megáldozása által.
11. vers
Minden pap naponként szolgálatban áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.
12. vers
Ő azonban egyetlen áldozattal áldozva a bűnökért mindörökre az Isten jobbjára ült,
13. vers
és ott vár, amíg ellenségei a lába alá vettetnek zsámolyul.
14. vers
Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket.
15. vers
De bizonyságot tesz erről nekünk a Szentlélek is, mert utána így szól:
16. vers
Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok után – azt mondja az Úr –, törvényemet a szívükbe adom, és elméjükbe írom be azokat,
17. vers
bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
18. vers
Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért való áldozat.
Buzdítás a hit megtartására
és a béketűrésre
19. vers
Mivelhogy azért, testvéreim, bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre Jézus vére által
20. vers
azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
21. vers
és mivel nagy papunk van az Isten háza felett,
22. vers
járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek a szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől,
23. vers
és testük meg van mosva tiszta vízzel. Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett.
24. vers
Legyen gondunk arra, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre,
25. vers
nem hagyva el összejöveteleinket, ahogyan szokásuk némelyeknek, hanem intve egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
26. vers
Mert ha szándékosan vétkezünk, miután eljutottunk az igazság megismerésére, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27. vers
hanem az ítéletnek valami rettenetes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.
28. vers
Aki megveti Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra, irgalom nélkül meghal.
29. vers
Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltó az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja!
30. vers
Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31. vers
Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni.
32. vers
De emlékezzetek vissza a régebbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedésteljes küzdelmet álltatok ki.
33. vers
Mert egyrészt gyalázásokkal és szorongattatásokkal nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társai lettetek azoknak, akikkel így bántak.
34. vers
Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudva, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van.
35. vers
Ne dobjátok el hát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.
36. vers
Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéretet.
37. vers
Mert még egy kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik.
38. vers
Az igaz ember pedig hitből él, de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.
39. vers
De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.
Könyvek
