A zsidókhoz írt levél

Fejezetek:

… 6 7 8 9 10 …   ⇤ ← 8 → ⇥

1. vers

Az elmondottak lényege az, hogy olyan főpapunk van, aki a Magasságos trónjának jobbjára ült a mennyekben,

2. vers

annak a szentélynek és igazi sátornak szolgálattevőjeként, amelyet nem ember épített, hanem az Úr.

3. vers

Mert minden főpapot ajándékok meg áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy neki is legyen mit áldoznia.

4. vers

Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint áldozatokat mutatnak be;

5. vers

akik a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogy Isten rendelte Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátrat: Vigyázz – mondta –, hogy mindent a szerint a minta szerint készíts, amelyet a hegyen mutattam neked.

6. vers

Most azonban Krisztus annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.

7. vers

Mert ha az az első kifogástalan lett volna, nem kerestek volna helyet a másodiknak.

8. vers

Mert dorgálóan ezt mondja nekik: Íme, jönnek napok – ezt mondja az Úr –, és Izráel házával és Júda házával új szövetséget kötök.

9. vers

Nem olyan szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptomból. Mivel azonban nem maradtak meg szövetségemben, azért én sem törődtem velük – ezt mondja az Úr.

10. vers

Mert ez az a szövetség, amelyet azon napok elmúltával kötök az Izráel házával. Ezt mondja az Úr: Törvényemet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig népemmé lesznek.

11. vers

Akkor senki sem tanítja többé így sem a társát, sem a testvérét: „Ismerd meg az Urat”, mert mindnyájan ismerni fognak engem kicsinytől nagyig.

12. vers

Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és bűneikről nem emlékezem többé.

13. vers

Amikor újról beszél, elavulttá tette az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, közel van az enyészethez.

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13