Zakariás próféta könyve
14. fejezet
1. vers
Íme, eljön az Úr napja, amikor a tőled szerzett zsákmányt szétosztják.
2. vers
Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálem ellen, és megszállják a várost, kirabolják a házakat, meggyalázzák az asszonyokat. A város fele számkivetésbe megy, de a nép maradékát nem irtják ki a városból.
3. vers
Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, ahogyan harcolt azon a napon, a harc napján.
4. vers
Azon a napon az Olajfák hegyére helyezi a lábát, amely Jeruzsálemmel szemben van, kelet felől. Az Olajfák hegye pedig középen kettéválik kelet felé és nyugat felé, és igen nagy völggyé lesz, mert a hegy egyik fele észak felé, másik fele pedig dél felé húzódik.
5. vers
Ti pedig meneküljetek az én hegyem völgyébe, mert a hegyek közötti völgy Ácalig nyúlik.* Úgy fussattok, ahogyan a földindulás elől futottatok Uzzijjának, Júda királyának napjaiban! Bizony, eljő az Úr, az én Istenem, és vele együtt minden szentje.
6. vers
Azon a napon nem lesz világosság, a fénylő testek összezsugorodnak.
7. vers
De lesz egy különleges nap, amelyet csak az Úr ismer: nem lesz se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az este idején.
8. vers
Azon a napon élő víz fakad Jeruzsálemből. Az egyik fele a keleti tenger felé, a másik pedig a nyugati tenger felé folyik; így lesz télen-nyáron.
9. vers
Az Úr lesz az egész föld királya. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen, és neve az egyetlen név.
10. vers
Az egész ország síksággá változik Gebától Rimmónig, Jeruzsálemtől délre. Jeruzsálem pedig kimagaslik, és a maga helyén marad, Benjámin kapujától az Első-kapu helyéig, a Szöglet-kapuig és a Hananél tornyától a királyi borsajtóig.
11. vers
Lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás, biztonságban laknak Jeruzsálemben.
12. vers
Ez lesz a csapás, amellyel az Úr minden népet sújt, amely Jeruzsálem ellen hadat visel: megrothad a húsuk, pedig még a lábukon állnak, szemük is megrothad gödrében, nyelvük is megrothad a szájukban.
13. vers
Azon a napon az Úr nagy zűrzavart támaszt közöttük, úgyhogy mindenki a saját társának a kezét ragadja meg, és társának keze ellen emeli föl kezét.
14. vers
Sőt még Júda is harcolni fog Jeruzsálem ellen, és a körös-körül lakó népek minden kincsét összegyűjtik: aranyat, ezüstöt és igen sok ruhát.
15. vers
Ugyanilyen csapás lesz a lovakon, öszvéreken, tevéken, szamarakon és mindenféle állaton, amelyek abban a táborban lesznek, amilyen az embereket érte.
16. vers
Akik pedig azután megmaradnak a Jeruzsálemre támadó népek közül, esztendőről esztendőre mind fölmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátrak ünnepét.
17. vers
Ha pedig valamelyik nem megy föl a föld nemzetei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának, arra nem hull eső.
18. vers
Ha az egyiptomi nemzet nem megy föl, és nem jelenik meg, őrájuk sem hull, hanem ugyanaz a csapás éri őket, amellyel az Úr azokat a népeket sújtja, amelyek nem mennek föl a sátrak ünnepét megünnepelni.
19. vers
Ez lesz Egyiptom büntetése és mindazoknak a népeknek a büntetése, akik nem mennek föl a sátrak ünnepét megünnepelni.
20. vers
Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: „Az Úrnak szentelve!” Az Úr házában még a fazekak is olyanok lesznek, mint az oltár előtt levő medencék.
21. vers
Jeruzsálemben és Júdában minden fazekat a Seregek Urának szentelnek, és bárki, aki eljön, és áldozni akar, választhat közülük, és főzhet azokban. És attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő a Seregek Urának házában.
Könyvek
