Zakariás próféta könyve
11. fejezet
1. vers
Nyisd meg kapuidat, Libánon,
hogy tűz eméssze meg cédrusaidat!
2. vers
Jajgass, te ciprus, mert ledől a cédrus,
elpusztult, ami a legjava!
Jajgassatok, ti Básán tölgyei,
mert ledőlt a rengeteg erdő!
3. vers
Pásztorok jajkiáltása hangzik,
mert elpusztult büszkeségük!
Oroszlánkölyök ordítása hangzik,
mert elpusztult a Jordán sűrűje!
4. vers
Azt mondja az Úr, az én Istenem: Legeltesd a levágásra szánt juhokat,
5. vers
amelyeket vásárlóik büntetlen leölnek, eladóik pedig azt mondják: „Áldott az Úr, mert meggazdagodtam!” Pásztoraik sem kímélik őket.
6. vers
Bizony, én sem kímélem többé e föld lakosait – ezt mondja az Úr –, sőt minden embert a felebarátja kezébe és a királya kezébe adok, és szétszaggatják ezt az országot, de én nem szabadítom meg őket a kezükből!
7. vers
Legeltettem hát a levágásra szánt juhokat, a nyomorgatott juhokat, és választottam magamnak két botot. Az egyiket jóakaratnak neveztem, a másikat egyetértésnek, így legeltettem a juhokat.
8. vers
Három pásztort küldtem el egy hónap alatt, mert elkeseredett a lelkem miattuk, és az ő lelkük is megutált engem.
9. vers
Azt mondtam: Nem legeltetlek benneteket, haljon meg a halálra való, és pusztuljon a levágni való, a megmaradtak pedig egyék egymás húsát.
10. vers
Akkor fogtam az egyik botomat, a jóakaratot, és eltörtem, hogy fölbontsam szövetségemet, amelyet az összes néppel kötöttem.
11. vers
Föl is bomlott az azon a napon, és így tudták meg a sanyargatott juhok, akik ragaszkodtak hozzám, hogy az Úr dolga ez.
12. vers
Azt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, adjátok meg béremet, ha pedig nem, tartsátok vissza! És harminc ezüstpénzt fizettek béremül.
13. vers
Akkor azt mondta nekem az Úr: Dobd a fazekas elé! Nagy jutalom ez, amelyre engem becsültek. Elvettem azért a harminc ezüstpénzt, és az Úr házába, a fazekas elé dobtam.
14. vers
Majd eltörtem a másik botomat is, az egyetértést, hogy fölbontsam a testvériséget Júda és Izráel között.
15. vers
Azután azt mondta nekem az Úr: Most még szerezz magadnak bolond pásztorhoz való dolgokat.
16. vers
Mert íme, olyan pásztort támasztok ebben az országban, aki nem törődik az elveszettekkel, nem keresi a kóborgót, nem gyógyítja meg a megtépettet, nem táplálja a jó karban levőt, de a kövéreknek megeszi a húsát, és körmeiket letördeli.
17. vers
Jaj a mihaszna pásztornak,
aki elhagyja a nyájat!
Fegyver érje utol a karját és a jobb szemét!
Száradjon le a karja,
és teljesen vakuljon meg a jobb szeme!
Könyvek
