Dániel próféta könyve
3. fejezet
1. vers
Nebukadneccar király csináltatott egy hatvan könyök magas, hat könyök széles aranyszobrot, és fölállíttatta azt Dúrá mezején, Babilon tartományában.
2. vers
Azután összehívatta Nebukadneccar király a kormányzókat, az elöljárókat, a helytartókat, a tanácsosokat, a kincstartókat, a bírákat, a főembereket és a tartományok összes vezetőjét, hogy jöjjenek el a szobor fölavatására, amelyet Nebukadneccar király állíttatott.
3. vers
Akkor összegyűltek a kormányzók, az elöljárók, a helytartók, a tanácsosok, a kincstartók, a bírák, a főemberek és a tartományok összes vezetője a szobor fölavatására, amelyet Nebukadneccar király állíttatott. Megálltak a szobor előtt, amelyet Nebukadneccar állíttatott.
4. vers
A hírnök pedig hangosan kihirdette: Ezt parancsoljuk nektek, ó, népek, nemzetek és nyelvek!
5. vers
Mihelyt meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadneccar király állíttatott!
6. vers
Aki pedig nem borul le előtte, és nem imádja, bárki legyen is, tüstént bevettetik az égő, tüzes kemencébe.
7. vers
Azért mihelyt meghallották a különböző népek a kürt, síp, citera, hárfa, lant és mindenféle hangszer hangját, leborultak a különböző népek, nemzetek és nyelvek mind, és imádták az aranyszobrot, amelyet Nebukadneccar király állíttatott.
8. vers
Előállt azonban ekkor néhány káldeus férfi, és vádat emeltek a zsidók ellen.
9. vers
Így szóltak Nebukadneccar királyhoz: Király, örökké élj!
10. vers
Te, ó, király, parancsot adtál ki, hogy minden ember, mihelyt meghallja a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot.
11. vers
Aki pedig nem borul le, és nem imádja azt, azt vessék be az égő, tüzes kemencébe.
12. vers
Vannak itt zsidó férfiak, akiket a babiloni tartomány gondviselésére rendeltél: Sadrak, Mésak és Abédnegó. Ezek a férfiak semmibe veszik a te parancsodat, ó, király, isteneidet nem tisztelik, és nem imádják az aranyszobrot, amelyet fölállíttattál.
13. vers
Ekkor Nebukadneccar nagy haragra gerjedve meghagyta, hogy hozzák eléje Sadrakot, Mésakot és Abédnegót. Erre a király elé hozták e férfiakat.
14. vers
Ezt mondta nekik Nebukadneccar: Sadrak, Mésak és Abédnegó! Igaz-e, hogy nem tisztelitek isteneimet, és nem imádjátok az aranyszobrot, amelyet fölállíttattam?
15. vers
Készek vagytok-e most, mihelyt meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, hogy leboruljatok, és imádjátok a szobrot, amelyet készíttettem? Mert ha nem imádjátok, tüstént bevetnek benneteket az égő, tüzes kemencébe. És kicsoda az az Isten, aki ki tudna szabadítani titeket a kezemből?
16. vers
Sadrak, Mésak és Abédnegó erre így felelt a királynak: Ó, Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre feleljünk neked.
17. vers
Íme, a mi Istenünk, akit szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből és a te kezedből is, ó, király, ki tud szabadítani minket.
18. vers
De ha nem tenné is, legyen tudtodra, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amelyet fölállíttattál, nem imádjuk.
19. vers
Ekkor Nebukadneccar eltelt haraggal, és arcának színe elváltozott Sadrak, Mésak és Abédnegó miatt. Elrendelte, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, amint azt szokták.
20. vers
Azután meghagyta serege legerősebb embereinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mésakot és Abédnegót, és vessék az égő, tüzes kemencébe.
21. vers
Erre meg is kötözték ezeket a férfiakat alsóruhástul, köntösöstül, süvegestül, teljes ruházatukban, és az égő, tüzes kemencébe vetették őket.
22. vers
Mivel azonban a király parancsa szigorú volt, és a kemence rendkívül izzott, a tűz lángja megölte azokat a férfiakat, akik Sadrakot, Mésakot és Abédnegót odavitték.
23. vers
Az a három férfi pedig, Sadrak, Mésak és Abédnegó, megkötözve az égő, tüzes kemencébe esett.
24. vers
Akkor Nebukadneccar király megijedt, sietve fölkelt, és azt kérdezte tanácsosaitól: Nem három férfit vetettünk a tűzbe megkötözve? Ők így feleltek a királynak: Valóban, ó, király!
25. vers
Ő pedig így szólt: Íme, én négy férfit látok szabadon járkálni a tűzben, és semmi sérülés nincs rajtuk, és a negyediknek az ábrázata olyan, mint egy isten fiáé.
26. vers
Nebukadneccar ekkor az égő, tüzes kemence ajtajához ment, és így szólt: Sadrak, Mésak és Abédnegó, a felséges Isten szolgái! Gyertek ki, jöjjetek ide! Erre Sadrak, Mésak és Abédnegó azonnal kijött a tűzből.
27. vers
Odagyűltek a kormányzók, az elöljárók, a helytartók és a király tanácsosai, és látták, hogy a tűznek semmi hatalma nem volt e férfiak testén. Egy hajszáluk sem égett meg, ruháikat sem érte kár, és a tűz szaga sem járta át őket.
28. vers
Ekkor így szólt Nebukadneccar: Áldott legyen Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, aki elküldte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik őbenne bíztak! Még a király parancsát is megszegték, és veszedelemre adták testüket, mert nem tiszteltek és nem imádtak más istent az ő Istenükön kívül.
29. vers
Megparancsolom azért, hogy minden nép, nemzet és nyelv, amely káromlást mond Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene ellen, darabokra tépessék, és házát tegyék szemétdombbá. Mert nincs más Isten, aki így meg tud szabadítani.
30. vers
Akkor a király nagy tisztességre emelte Sadrakot, Mésakot és Abédnegót Babilon tartományában.
31. vers
Nebukadneccar király üzenete minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, akik az egész földön laknak: Békességetek bőséges legyen!
32. vers
Illő dolognak tartom közzétenni azokat a jeleket és csodákat, amelyeket a felséges Isten cselekedett velem.
33. vers
Mily nagyok az ő jelei,
és mily hatalmasak az ő csodái!
Országa örökkévaló ország,
és uralma nemzedékről nemzedékre megmarad.
Könyvek
