Dániel próféta könyve
10. fejezet
1. vers
Círusnak, Perzsia királyának harmadik esztendejében kijelentést kapott Dániel, akit Baltazárnak is neveznek. Igaz ez a kijelentés, és nagy háborúról szól. Ő megértette a kijelentést, és így megértette a látomást.
2. vers
Azokban a napokban én, Dániel, gyászoltam három teljes hétig.
3. vers
Kívánatos ételt nem ettem, húst és bort sem vettem a számba, és olajjal sem kentem meg magamat, míg el nem telt az a három hét.
4. vers
Az első hónap huszonnegyedik napján a nagy folyam, a Hiddekel partján voltam.
5. vers
Föltekintettem, és egy férfit láttam gyolcsruhába öltözve, derekán színarany övvel.
6. vers
Teste olyan volt, mint a drágakő, arca olyan, mint a villám, és szemei olyanok, mint az égő fáklyák. Karja és lába, mint a csillogó réz, és ahogy beszélt, a hangja olyan volt, mint a sokaság zúgása.
7. vers
De csak én, Dániel láttam ezt a látomást, a férfiak, akik velem voltak, nem látták azt, mert nagy rémület szállt rájuk, és elfutottak, hogy elrejtőzzenek.
8. vers
Egyedül hagytak engem, és akkor láttam ezt a nagy látomást. Semmi erő sem maradt bennem, arcom eltorzult, és nem tudtam erőre kapni.
9. vers
Hallottam beszédének hangját. És amikor hallottam a hagját, ahogy beszélt, ájultan arccal a földre borultam.
10. vers
Ekkor egy kéz érintett meg engem, és fölsegített a térdemre és a tenyeremre.
11. vers
Azt mondta nekem: Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, amelyeket neked mondok, és állj föl, mert most hozzád küldettem! Amikor ezeket a szavakat mondta nekem, reszketve felálltam.
12. vers
Azt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy szívedet a dolgok megértésére adtad, és megaláztad magad Istened előtt, ő meghallgatta szavaidat; és én a te beszédeid miatt jöttem.
13. vers
De Perzsia fejedelme ellenállt nekem huszonegy napig, és íme, Mihály, egyike a legelőkelőbb fejedelmeknek, segítségemre jött, és ott hagytam őt a perzsa királyoknál.*
14. vers
Azért jöttem tehát, hogy tudtodra adjam, ami az utolsó időkben a te népedre elkövetkezik, mert a látomás azokra a napokra szól.
15. vers
Amikor ezeket a szavakat mondta nekem, arcom a föld felé fordítottam, és megnémultam.
16. vers
És íme, az, akinek olyan alakja volt, mint az emberfiának, megérintette az ajkamat. Ekkor kinyitottam a számat, és megszólaltam. Azt mondtam annak, aki előttem állt: Uram, a látomás miatt úgy elfogott a fájdalom, hogy semmi erő sem maradt bennem.
17. vers
De hogyan is beszélhetne Uramnak ez a szolgája az én Urammal? Hiszen azóta sincs erőm, és a lélegzetem is elállt.
18. vers
Akkor ismét megérintett engem az az emberhez hasonló lény, és megerősített engem.
19. vers
Azt mondta: Ne félj, te kedves férfiú! Békesség neked! Légy bátor és erős! És amint szólt hozzám, megerősödtem, és azt mondtam: Szólj, Uram, mert megerősítettél engem!
20. vers
Ő azt mondta: Tudod-e, miért jöttem hozzád? Most visszatérek, hogy küzdjek a perzsa fejedelem ellen. És ha végzek, Görögország fejedelme jön!
21. vers
De megjelentem neked azt, ami föl van jegyezve az igazság könyvében. Senki sincs, aki velem tartana azok ellenében, csak Mihály, a ti fejedelmetek.
Könyvek
