Dániel próféta könyve
7. fejezet
1. vers
Bélsaccarnak, Babilon királyának első esztendejében álmot látott ágyában Dániel, elméjének látomásait. Az álmot följegyezte, és a lényegét elmondta.
2. vers
Ezt mondta Dániel: Láttam látomásomban éjszaka, hogy íme, az ég négy szele rátör a nagy tengerre.
3. vers
Négy nagy állat jött föl a tengerből, mindegyik különbözött a másiktól.
4. vers
Az első olyan volt, mint az oroszlán, és sasszárnyai voltak. Láttam, hogy szárnyait kitépték, fölemelték a földről, két lábra állították, mint egy embert, és emberi értelmet adtak neki.
5. vers
Azután íme, egy másik állat jelent meg, a második egy medvéhez hasonlított. Félig fölemelkedett, és három oldalborda volt a szájában, a fogai között. Így szóltak neki: Kelj föl, és egyél sok húst!
6. vers
Ezután láttam, hogy íme, egy másik állat jött, olyan, mint a párduc, és négy madárszárny volt a hátán. Négy feje volt az állatnak, és hatalmat adtak neki.
7. vers
Ezek után éjszakai látomásban, íme, egy negyedik állatot láttam: rettenetes, iszonyú és rendkívül erős volt, nagy vasfogai voltak, falt és zúzott, és a maradékot összetaposta a lábával. Különbözött mindazoktól az állatoktól, amelyek előtte voltak, és tíz szarva volt.
8. vers
Mialatt a szarvakat szemléltem, íme, egy másik kicsiny szarv növekedett ki közöttük, és hármat az előbbi szarvak közül kiszakítottak előtte, és íme, emberi szemekhez hasonló szemek voltak ezen a szarvon, és nagyokat szóló száj.
9. vers
Ahogy néztem,
trónokat helyeztek el,
és az öregkorú leült.
Ruhája hófehér volt,
és a fején a haja olyan volt,
mint a tiszta gyapjú.
Trónja tüzes láng volt,
s annak kerekei olyanok voltak,
mint az égő tűz.
10. vers
Tűzfolyam folyt és jött ki a színe elől.
Ezerszer ezren szolgáltak neki,
és tízezerszer tízezren álltak előtte.
Összeült a törvénykezés,
és könyveket nyitottak ki.
11. vers
Akkor figyelni kezdtem a nagyhangú beszédek miatt, amelyeket a szarv szólt. Láttam, ahogy megölték azt az állatot, teste elpusztult, és a tűzbe vetették, hogy elégjen.
12. vers
A többi állattól is elvették a hatalmat, de egy ideig még életben hagyták őket.
13. vers
Láttam az éjszakai látomásban, hogy
íme, az ég felhőin jött valaki,
olyan, mint egy emberfia.
Az öregkorúhoz ment, és eléje vitték őt.
14. vers
És hatalom, dicsőség
és uralom adatott neki,
hogy minden nép, nemzet
és nyelv őt tisztelje.
Hatalma örökkévaló hatalom,
amely nem szűnik meg,
és királysága sem pusztul el.
15. vers
Én, Dániel megrendültem lelkemben ezek miatt, és elmém látomásai megháborítottak engem.
16. vers
Odamentem az ott állók közül egyhez, és fölvilágosítást kértem tőle mindezek felől. Ő válaszolt nekem, és a dolog értelmét tudomásomra hozta:
17. vers
Ez a négy nagy állat négy királyt jelent, akik hatalomra jutnak e földön.
18. vers
De a Magasságos szentjei veszik majd át az országot, és örökre az övék lesz a királyság örökkön örökké.
19. vers
Akkor felvilágosítást kértem a negyedik állat felől, amely különbözött az összes többitől, és rendkívül rettenetes volt. Vasfogai és rézkarmai voltak, falt és zúzott, és a maradékot összetaposta a lábával.
20. vers
És a tíz szarv felől is, amely a fején volt, majd egy újabb is kinőtt, három pedig kiesett előtte. Ennek a szarvnak szemei voltak, és nagyokat szóló szája, termete is nagyobb volt a társaiénál.
21. vers
Láttam, hogy ez a szarv harcolt a szentek ellen, és legyőzte őket,
22. vers
míg el nem jött az öregkorú, hogy igazságot szolgáltasson a Magasságos szentjeinek, és el nem jött az idő, hogy a szentek elnyerjék az országot.
23. vers
Így szólt: A negyedik állat egy negyedik ország lesz e földön, amely különb lesz minden országnál, bekebelezi az egész földet, eltapossa és összezúzza azt.
24. vers
A tíz szarv pedig azt jelenti: Ebből az országból tíz király támad, majd egy újabb támad utánuk. Az különb lesz az előbbieknél, és három királyt fog megalázni.
25. vers
Sokat beszél majd a Felséges ellen, és a Magasságos szentjeit pusztítja. Úgy véli, hogy meg tudja változtatni az időket és a törvényt. Az ő kezébe adatnak ideig, időkig és egy fél időre.
26. vers
De azután összeül a törvénykezés, és elveszik a hatalmát, hogy megsemmisüljön, és végleg elvesszen.
27. vers
Az ég alatt lévő minden ország uralma, hatalma és nagysága pedig a Magasságos szentjei népének adatik. Királysága örökkévaló királyság lesz, és őt tiszteli, és neki engedelmeskedik minden hatalmasság.
28. vers
Itt végződik a beszéd. Engem, Dánielt pedig gondolataim igen megháborítottak, és arcom is elsápadt. De ezt a beszédet megőriztem szívemben.
Könyvek
