Dániel próféta könyve
capítulo 3
verso 1
Nebukadneccar király csináltatott egy hatvan könyök magas, hat könyök széles aranyszobrot, és fölállíttatta azt Dúrá mezején, Babilon tartományában.
verso 2
Azután összehívatta Nebukadneccar király a kormányzókat, az elöljárókat, a helytartókat, a tanácsosokat, a kincstartókat, a bírákat, a főembereket és a tartományok összes vezetőjét, hogy jöjjenek el a szobor fölavatására, amelyet Nebukadneccar király állíttatott.
verso 3
Akkor összegyűltek a kormányzók, az elöljárók, a helytartók, a tanácsosok, a kincstartók, a bírák, a főemberek és a tartományok összes vezetője a szobor fölavatására, amelyet Nebukadneccar király állíttatott. Megálltak a szobor előtt, amelyet Nebukadneccar állíttatott.
verso 4
A hírnök pedig hangosan kihirdette: Ezt parancsoljuk nektek, ó, népek, nemzetek és nyelvek!
verso 5
Mihelyt meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadneccar király állíttatott!
verso 6
Aki pedig nem borul le előtte, és nem imádja, bárki legyen is, tüstént bevettetik az égő, tüzes kemencébe.
verso 7
Azért mihelyt meghallották a különböző népek a kürt, síp, citera, hárfa, lant és mindenféle hangszer hangját, leborultak a különböző népek, nemzetek és nyelvek mind, és imádták az aranyszobrot, amelyet Nebukadneccar király állíttatott.
verso 8
Előállt azonban ekkor néhány káldeus férfi, és vádat emeltek a zsidók ellen.
verso 9
Így szóltak Nebukadneccar királyhoz: Király, örökké élj!
verso 10
Te, ó, király, parancsot adtál ki, hogy minden ember, mihelyt meghallja a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot.
verso 11
Aki pedig nem borul le, és nem imádja azt, azt vessék be az égő, tüzes kemencébe.
verso 12
Vannak itt zsidó férfiak, akiket a babiloni tartomány gondviselésére rendeltél: Sadrak, Mésak és Abédnegó. Ezek a férfiak semmibe veszik a te parancsodat, ó, király, isteneidet nem tisztelik, és nem imádják az aranyszobrot, amelyet fölállíttattál.
verso 13
Ekkor Nebukadneccar nagy haragra gerjedve meghagyta, hogy hozzák eléje Sadrakot, Mésakot és Abédnegót. Erre a király elé hozták e férfiakat.
verso 14
Ezt mondta nekik Nebukadneccar: Sadrak, Mésak és Abédnegó! Igaz-e, hogy nem tisztelitek isteneimet, és nem imádjátok az aranyszobrot, amelyet fölállíttattam?
verso 15
Készek vagytok-e most, mihelyt meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, hogy leboruljatok, és imádjátok a szobrot, amelyet készíttettem? Mert ha nem imádjátok, tüstént bevetnek benneteket az égő, tüzes kemencébe. És kicsoda az az Isten, aki ki tudna szabadítani titeket a kezemből?
verso 16
Sadrak, Mésak és Abédnegó erre így felelt a királynak: Ó, Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre feleljünk neked.
verso 17
Íme, a mi Istenünk, akit szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből és a te kezedből is, ó, király, ki tud szabadítani minket.
verso 18
De ha nem tenné is, legyen tudtodra, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amelyet fölállíttattál, nem imádjuk.
verso 19
Ekkor Nebukadneccar eltelt haraggal, és arcának színe elváltozott Sadrak, Mésak és Abédnegó miatt. Elrendelte, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, amint azt szokták.
verso 20
Azután meghagyta serege legerősebb embereinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mésakot és Abédnegót, és vessék az égő, tüzes kemencébe.
verso 21
Erre meg is kötözték ezeket a férfiakat alsóruhástul, köntösöstül, süvegestül, teljes ruházatukban, és az égő, tüzes kemencébe vetették őket.
verso 22
Mivel azonban a király parancsa szigorú volt, és a kemence rendkívül izzott, a tűz lángja megölte azokat a férfiakat, akik Sadrakot, Mésakot és Abédnegót odavitték.
verso 23
Az a három férfi pedig, Sadrak, Mésak és Abédnegó, megkötözve az égő, tüzes kemencébe esett.
verso 24
Akkor Nebukadneccar király megijedt, sietve fölkelt, és azt kérdezte tanácsosaitól: Nem három férfit vetettünk a tűzbe megkötözve? Ők így feleltek a királynak: Valóban, ó, király!
verso 25
Ő pedig így szólt: Íme, én négy férfit látok szabadon járkálni a tűzben, és semmi sérülés nincs rajtuk, és a negyediknek az ábrázata olyan, mint egy isten fiáé.
verso 26
Nebukadneccar ekkor az égő, tüzes kemence ajtajához ment, és így szólt: Sadrak, Mésak és Abédnegó, a felséges Isten szolgái! Gyertek ki, jöjjetek ide! Erre Sadrak, Mésak és Abédnegó azonnal kijött a tűzből.
verso 27
Odagyűltek a kormányzók, az elöljárók, a helytartók és a király tanácsosai, és látták, hogy a tűznek semmi hatalma nem volt e férfiak testén. Egy hajszáluk sem égett meg, ruháikat sem érte kár, és a tűz szaga sem járta át őket.
verso 28
Ekkor így szólt Nebukadneccar: Áldott legyen Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, aki elküldte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik őbenne bíztak! Még a király parancsát is megszegték, és veszedelemre adták testüket, mert nem tiszteltek és nem imádtak más istent az ő Istenükön kívül.
verso 29
Megparancsolom azért, hogy minden nép, nemzet és nyelv, amely káromlást mond Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene ellen, darabokra tépessék, és házát tegyék szemétdombbá. Mert nincs más Isten, aki így meg tud szabadítani.
verso 30
Akkor a király nagy tisztességre emelte Sadrakot, Mésakot és Abédnegót Babilon tartományában.
verso 31
Nebukadneccar király üzenete minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, akik az egész földön laknak: Békességetek bőséges legyen!
verso 32
Illő dolognak tartom közzétenni azokat a jeleket és csodákat, amelyeket a felséges Isten cselekedett velem.
verso 33
Mily nagyok az ő jelei,
és mily hatalmasak az ő csodái!
Országa örökkévaló ország,
és uralma nemzedékről nemzedékre megmarad.
Libros
