Mózes harmadik könyve
7. fejezet
1. vers
Ez pedig a vétekért való áldozat törvénye. Igen szent ez is.
2. vers
Azon a helyen, ahol megölik az egészen elégő áldozatot, ott öljék meg a vétekért való áldozatot is, és a vérét hintsék körös-körül az oltárra.
3. vers
Az egész kövérjét áldozzák meg, a farkát is, és azt a kövérjét is, amely a belet takarja.
4. vers
Szedjék ki a két veséjét a rajtuk levő kövérjével együtt, mely a vékonyánál van, és a májon levő hártyát is a vesékkel együtt.
5. vers
Füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tűzáldozatul az Úrnak. Vétekért való áldozat ez.
6. vers
A papok közül minden férfi eheti azt; szent helyen egyék meg. Igen szent ez is.
7. vers
Amilyen a bűnért való áldozat törvénye, olyan a vétekért való áldozaté is: azé a papé az, aki engesztelést szerez vele.
8. vers
Ha a pap egészen elégő áldozatot áldoz valakiért, az égőáldozat bőre, amelyet áldoz, az övé legyen.
9. vers
Minden ételáldozat is, amelyet kemencében sütnek, és minden, amit rostélyon vagy serpenyőben készítenek, azé a papé legyen, aki azt áldozta.
10. vers
Az olajjal kevert és száraz ételáldozat is mind az Áron fiaié legyen közösen, egyiké úgy, mint a másiké.
11. vers
Ez pedig a hálaáldozat törvénye, amelyet áldoznak az Úrnak.
12. vers
Ha dicsőítésül áldozza azt valaki, a dicsőítés áldozatával együtt áldozzék olajjal gyúrt kovásztalan lepényeket, olajjal megkent kovásztalan pogácsákat és finomlisztből gyúrt, olajjal gyúrt lepényeket.
13. vers
A lepényeken kívül kovászos kenyeret is vigyen áldozatul, dicsőítő hálaáldozatával együtt.
14. vers
Mindezekből az áldozatokból áldozzék egyet-egyet az Úrnak bemutatott áldozatul, és legyen azé a papé, aki a hálaáldozat vérét elhinti.
15. vers
Dicsőítő hálaáldozatának húsát az áldozat bemutatásának napján egyék meg, ne hagyjanak belőle reggelre.
16. vers
Ha fogadásból vagy szabad akaratból áldozza valaki az ő áldozatát, amely napon áldozza azt, azon a napon egyék meg áldozatát. Ami pedig megmarad belőle, azt másnap egyék meg.
17. vers
Ami pedig annak az áldozatnak a húsából ezután is megmarad, azt harmadnapon tűzzel égessék meg.
18. vers
Mert ha hálaadó áldozatának húsából harmadnapon eszik valaki, nem lesz az kedves. Nem válik a javára annak, aki áldozta azt, sőt utálatos lesz. Aki eszik abból, hordozza vétségének terhét.
19. vers
Azt a húst pedig, amely valami tisztátalanhoz ér, ne egyék meg, hanem tűzzel égessék meg. Ami egyébként a húst illeti, mindenki ehet húst, aki tiszta.
20. vers
De az, aki a békeáldozat húsából eszik, amely az Úré, olyankor, amikor tisztátalan állapotban van: az ilyen ember gyomláltassék ki népe közül.
21. vers
Ha valaki bármi tisztátalanhoz ér – tisztátalan emberhez vagy tisztátalan állathoz vagy akármihez, ami tisztátalan utálatosság –, és eszik a hálaáldozat húsából, amely az Úré, gyomláltassék ki az az ember népe közül.
22. vers
Azután így szólt az Úr Mózeshez:
23. vers
Ezt mondd Izráel fiainak: „Az ökörnek, a báránynak és a kecskének semmi kövérjét meg ne egyétek!
24. vers
Az elhullott vagy szétszaggatott állat kövérje bármire felhasználható, de enni meg ne egyétek!
25. vers
Aki olyan állat kövérjéből eszik, amelyből tűzáldozatot visznek az Úrnak, az az ember gyomláltassék ki népe közül.
26. vers
Semmiféle vért ne egyetek meg, bárhol lakjatok, se madár, se állat vérét!
27. vers
Aki megeszik valamiféle vért, azt az embert ki kell gyomlálni népe közül.”
28. vers
Azután így szólt az Úr Mózeshez:
29. vers
Ezt mondd Izráel fiainak: „Aki hálaáldozattal áldozik az Úrnak, maga vigye el az Úrnak szánt áldozatát az ő hálaáldozatából.
30. vers
Saját kezével vigye az Úr tűzáldozatát. A kövérjét a szegyével együtt vigye el, a szegyét azért, hogy meglóbálják azt az Úr előtt.
31. vers
A pap pedig füstölögtesse el azt a kövérjét az oltáron, a szegye pedig legyen Ároné és fiaié.
32. vers
A jobb lapockát is a papnak adjátok a hálaadó áldozatból, hogy felmutassa.
33. vers
Aki Áron fiai közül a hálaáldozat vérét és kövérjét áldozza, azé legyen a jobb lapocka.
34. vers
Mert a meglóbált szegyet és a felmutatott lapockát elveszem Izráel fiaitól az ő hálaadó áldozataikból, és Áron papnak és fiainak adom azokat mint Izráel fiaitól örökre kiszabott részüket.
35. vers
Ez Áronnak és fiainak részesedése az Úr tűzáldozataiból attól a naptól fogva, amelyen odaállította őket, hogy papi szolgálatot végezzenek az Úrnak.
36. vers
Amelyik napon felkente őket az Úr, azt parancsolta, hogy ezt adják nekik Izráel fiai örökre kiszabott részül, nemzedékről nemzedékre.”
37. vers
Ez az egészen elégő áldozatnak, az ételáldozatnak, a bűnért és a vétekért való áldozatnak, a felavatási áldozatnak és a hálaáldozatnak a törvénye,
38. vers
amelyet az Úr parancsolt Mózesnek a Sínai-hegyen, amely napon azt parancsolta Izráel fiainak, hogy áldozzanak az Úrnak a Sínai-pusztában.
Könyvek
