Mózes harmadik könyve
10. fejezet
1. vers
Áron fiai, Nádáb és Abihú pedig vették külön a tömjénezőjüket, szenet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tüzet vittek az Úr elé, amelyet nem parancsolt nekik.*
2. vers
Ekkor tűz jött ki az Úr elől, és megemésztette őket, és meghaltak az Úr előtt.
3. vers
Mózes így szólt Áronhoz: Ez az, amit az Úr így mondott: „Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.”
4. vers
Áron pedig mélyen hallgatott. Ekkor Mózes szólította Mísáélt és Elcáfánt, Áron nagybátyjának, Uzzíélnek a fiait, és azt mondta nekik: Gyertek ide, vigyétek ki atyátokfiait a szent hely elől, a táboron kívülre.
5. vers
Erre odamentek, és kivitték őket köntöseikben a táboron kívülre, amint Mózes mondta.
6. vers
Ezután azt mondta Mózes Áronnak és fiainak, Eleázárnak és Ítámárnak: A fejeteket ne hagyjátok fedetlenül, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok, és haragra ne gerjedjen az Úr az egész gyülekezet ellen; atyátokfiai pedig, Izráel egész háza sírjon a pusztító tűz miatt, amelyet az Úr támasztott!
7. vers
A gyülekezet sátrának bejáratán se menjetek ki, hogy meg ne haljatok, mert az Úr kenetének olaja van rajtatok! És Mózes beszéde szerint cselekedtek.
8. vers
Áronnak pedig így szólt az Úr:
9. vers
Bort és szeszes italt ne igyatok, se te, se a fiaid, amikor bementek a gyülekezet sátrába, hogy meg ne haljatok! Örökkévaló rendtartás legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre,
10. vers
hogy különbséget tehessetek a szent és a közönséges között, a tiszta és tisztátalan között.
11. vers
És hogy taníthassátok Izráel fiait mindazokra a rendelkezésekre, amelyeket az Úr mondott nekik Mózes által.
12. vers
Mózes pedig szólt Áronnak és az ő megmaradt fiainak, Eleázárnak és Ítámárnak: Vegyétek az ételáldozatot, amely megmaradt az Úr tűzáldozataiból, és egyétek meg kovásztalanul az oltár mellett, mert igen szentséges az.
13. vers
Azért egyétek szent helyen, mert kiszabott részed, és fiaidnak is kiszabott részük az az Úr tűzáldozataiból, mert így parancsolta nekem.
14. vers
A meglóbált szegyet pedig és a felmutatott lapockát tiszta helyen egyétek meg, te és fiaid és leányaid is veled, mert kiszabott részül adattak azok neked és kiszabott részül fiaidnak is, Izráel fiainak hálaadó áldozataiból.
15. vers
A felmutatott lapockát és meglóbált szegyet a tűzáldozat kövérjével együtt vigyék be, hogy felmutassák az Úr előtt, és ez lesz a te kiszabott részed és veled a te fiaidé örökké, amint megparancsolta az Úr.
16. vers
Amikor erősen tudakozódott Mózes a bűnáldozatra való bak felől, kiderült, hogy elégették. Haragra gerjedt azért Áron megmaradt fiai, Eleázár és Ítámár ellen, s így szólt:
17. vers
Miért nem ettétek meg a bűnért való áldozatot a szent helyen? Hiszen igen szentséges az, és nektek adta azt az Úr a gyülekezet vétkének hordozásáért, hogy engesztelést szerezzetek neki az Úr előtt.
18. vers
Íme, nem vitetett be annak vére a szent hely belsejébe, meg kellett volna azért ennetek a szent helyen, ahogy parancsoltam.
19. vers
Áron pedig így szólt Mózeshez: Nézd, ma áldozták fel az ő bűnért való áldozatukat és egészen elégő áldozatukat az Úr előtt, engem pedig ilyen keserűségek értek. Ha megettem volna ma a bűnért való áldozatot, vajon jónak látta volna azt az Úr?
20. vers
Mikor Mózes ezt hallotta, jónak tetszett ez neki.
Könyvek
