Ézsaiás próféta könyve
49. fejezet
Az Úr a népekhez küldi szolgáját
1. vers
Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már az anyaméhben elhívott engem az Úr, születésemtől fogva emlegeti nevemet.
→
Jer 1,5;
Gal 1,15
3. vers
Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet!
→
2Thessz 1,10
4. vers
Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél.
→
1Kor 15,58;
Fil 2,16
5. vers
Most pedig ezt mondja az Úr – aki már az anyaméhben szolgájának teremtett, hogy visszavezessem hozzá Jákóbot, és köréje gyűjtsem Izráelt, mert nagyra becsül engem az Úr, és Istenemnél megvan rá az erőm –,
→
Jer 1,5
A hazatérés öröme
7. vers
Ezt mondja az Úr, Izráel megváltója, Szentje annak, akit megvetnek az emberek, akit utálnak a népek, aki a zsarnokok szolgája: Királyok kelnek föl, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le az Úrért, aki hűséges hozzád, Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged.
→
Zsolt 22,7;
Ézs 52,13;
Ézs 53,2
8. vers
Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítelek. Megőrizlek és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy te állítsd helyre az országot, és oszd szét az elpusztult örökséget.
→
Zsolt 69,14;
Ézs 42,6;
Ézs 54,3;
Ézs 58,12;
Ézs 61,2;
Lk 4,19;
2Kor 6,2
9. vers
Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! A sötétségben levőknek: Gyertek a napvilágra! Útközben lesz mit enniük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük.
→
Ézs 42,7;
Lk 4,18
13. vers
Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, ujjongásba törjetek ki, hegyek! Mert megvigasztalja népét az Úr, és megkönyörül az elesetteken.
→
Ézs 40,1;
Ézs 44,23;
Ézs 51,3;
Ézs 52,9;
Lk 2,25;
Jel 18,20
Sion biztatása
16. vers
Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.
17. vers
Fiaid hozzád sietnek, pusztítóid és rombolóid pedig kivonulnak belőled.
18. vers
Emeld föl a tekintetedet, és nézz körül: mindnyájan összegyűltek, eljönnek hozzád. Életemre mondom – így szól az Úr –, hogy ékszerként veszed föl valamennyit, magadra aggatod őket, akár egy menyasszony!
→
Ézs 60,4;
Róm 14,11
19. vers
Feldúlt országod pusztán heverő romjai még szűkek lesznek az ott lakóknak, mert eltávoznak pusztítóid.
→
Zak 2,5;
Ézs 54,1
20. vers
Majd mondják még neked gyermekeid, akiktől meg voltál fosztva: Szűk nekem ez a hely, menj odébb, hadd telepedjek ide én is!
→
Ézs 54,1
21. vers
Így töprengesz akkor majd magadban: Ki szülte ezeket? Hiszen én gyermektelen és meddő voltam, fogságban éltem, száműzötten. Ki nevelte ezeket? Hiszen én egyedül maradtam: honnan valók hát ezek?
22. vers
Ezt mondja az én Uram, az Úr: Intek kezemmel a népeknek, jelt adok a nemzeteknek, és ölben hozzák haza fiaidat, leányaidat pedig vállukra emelve.
→
Ézs 11,10;
Ézs 60,4;
Ézs 66,12;
Ez 6,7;
Mik 7,17;
Jel 3,9;
Zsolt 72,9
23. vers
Királyok lesznek a gondviselőid, főrangú feleségeik a dajkáid. Földre borulnak előtted, és lábad porát nyaldossák. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, és nem vallanak szégyent, akik bennem bíznak.
→
1Kir 11,3
24. vers
El tudod-e venni a zsákmányt a harcostól, elszökhetnek-e az erőstől a foglyok?
25. vers
Igen! – ezt mondja az Úr. A harcostól is el lehet venni a foglyokat, és az erőstől is elszökhet a zsákmány. Perlőiddel én fogok perelni, és fiaidat megszabadítom.
26. vers
Elnyomóiddal megetetem saját húsukat, megrészegednek saját vérüktől, mint az édes bortól. Akkor majd megtudja minden ember, hogy én, az Úr vagyok a te szabadítód, és a te megváltód Jákób Erőssége.
→
1Móz 49,24;
Ézs 1,24;
Ézs 9,19;
Ézs 60,16;
Jer 19,9;
Jel 14,20;
Jel 16,6
Könyvek
