Ézsaiás próféta könyve
44. fejezet
Az Úr Lelkét ígéri népének
1. vers
De most hallgass rám, szolgám, Jákób, Izráel, akit kiválasztottam!
→
Ézs 41,8
2. vers
Ezt mondja az Úr, a te alkotód, aki megformált az anyaméhben, és aki megsegít: Ne félj, szolgám, Jákób, Jesúrún, akit kiválasztottam!
→
Ézs 43,1;
Ézs 49,1;
Jer 1,5;
Jer 30,10;
5Móz 33,5
4. vers
Növekednek, mint fű a víz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák.
6. vers
Ezt mondja az Úr, Izráel királya és megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs isten.
→
5Móz 32,39;
Ézs 41,4;
Ézs 43,11;
Jel 1,17;
Jel 2,8;
Jel 21,6;
Jel 22,13
7. vers
Kicsoda olyan, mint én? Szóljon, mondja meg, sorolja fel, hogy mi történt, amióta hajdan népet alkottam; és mondják el a jövendőt, ami következik!
→
5Móz 4,35;
5Móz 32,39;
1Sám 2,2;
1Kir 8,60;
Ézs 41,22;
Ézs 43,9
8. vers
Ne rettegjetek, és ne féljetek! Hiszen régóta hirdettem, megmondtam, és ti vagytok a tanúim! Van-e isten rajtam kívül? Nincsen kőszikla, nem tudok róla!
A bálványimádás bolondság
10. vers
Ki formált istent, ki öntött bálványszobrot, amely semmit sem ér?
11. vers
Akik a bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. Gyűljenek össze, álljanak elő mind! Majd megrettennek és szégyent vallanak valamennyien!
12. vers
A kovácsmester vésőt fogva dolgozik az izzó szénnél. Pöröllyel készíti a szobrot, erős karral dolgozik rajta. Ha megéhezik, elveszti erejét; ha nem iszik vizet, kimerül.
→
Ézs 40,19;
Ézs 41,6;
Ézs 45,20;
Ézs 46,1;
Jer 10,3;
Jer 51,17;
ApCsel 17,29
13. vers
A fafaragó kifeszíti a mérőzsinórt, krétával mintát rajzol, vésővel dolgozik a művén, majd ráspollyal igazít még rajta, míg el nem készít egy emberalakot, feldíszített emberhez hasonlót, hogy egy házban lakjék.
14. vers
Cédrust vág ki, tölgyet vagy cserfát választ, amelyet az erdő fái között nevelt, kőrisfát ültet, amelyet az eső nevel.
15. vers
Ez lesz az ember tüzelője: vesz belőle, hogy megmelegedjék, befűt vele, és kenyeret süt. De istent is csinál belőle, és leborul előtte; bálványszobrot készít, és imádja azt!
16. vers
Felét eltüzeli: ennél a felénél pecsenyét süt, megeszi a húst, és jóllakik. Közben melegszik, és ezt mondja: De jól megmelegedtem, amíg néztem a tűz fényét!
17. vers
A fa többi részéből istent készít: bálványszobrot. Leborulva imádja, és így könyörög hozzá: Ments meg engem, mert te vagy az istenem!
18. vers
Nem tudnak és nem értenek semmit, mert szemük nem képes látni, és nincs eszük, nem értenek.
→
Ézs 6,9
19. vers
Nem gondolja meg az ilyen ember, nem tudja és nem látja be, hogy ezt mondaná: Felét eltüzeltem, kenyeret sütöttem parazsánál, húst is sütöttem, és megettem. A többi részéből hogy is csinálhatnék utálatos bálványt; hát egy fatuskót imádjak?!
20. vers
Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti saját becsapott szíve. Nem mentheti magát, és nem mondhatja ezt: Csak hazugságra támaszkodtam!
Az Úr Círust küldi szabadítóul
21. vers
Gondold meg, Jákób mindezeket, mert te, Izráel az én szolgám vagy! Én formáltalak, az én szolgám vagy te, Izráel, nem feledkezem meg rólad!
→
Ézs 40,27;
Ézs 41,8;
Ézs 43,1;
Ézs 49,15
23. vers
Ujjongjatok, egek, mert ezt tette az Úr, harsogjatok, földnek mélységei! Ujjongásba törjetek ki, hegyek, az erdő és minden fája, mert megváltotta az Úr Jákóbot, megmutatja dicsőségét Izráelen!
→
Zsolt 96,11;
Ézs 49,13;
Ézs 55,12;
Jel 18,20
25. vers
A jósok jeleit semmivé teszem, és a varázslókat bolondokká, a bölcseket meghátrálásra kényszerítem, leleplezem, hogy tudományuk bolondság.
→
Ézs 19,11;
Ézs 29,14;
1Kor 1,19
26. vers
De valóra váltom szolgáim beszédét, és követeim tervét megvalósítom. Én mondom azt Jeruzsálemnek: Lakjanak tebenned! – és Júda városainak: Épüljetek újjá! – és romjait helyreállítom.
Könyvek
