Ézsaiás próféta könyve
40. fejezet
Örömhír a fogságban
2. vers
Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért.
→
Jer 16,18;
Hós 2,16;
Jel 1,5
4. vers
Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!
→
Ézs 49,11;
Lk 3,5
5. vers
Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt.
→
Ézs 52,8;
Lk 3,6
7. vers
Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. – Bizony, csak fű a nép!
9. vers
Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek!
→
Ézs 52,7
Nincs Istenhez fogható senki
12. vers
Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat?
→
Jób 26,10;
Jób 38,5;
Péld 30,4
14. vers
Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre?
15. vers
A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak.
19. vers
A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá.
→
Ézs 41,6;
Ézs 46,6
20. vers
Aki szegény ahhoz, hogy ennyit adjon érte, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, amely nem inog.
21. vers
Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek a kezdetektől fogva, nem magyarázták el a föld alapozását?
22. vers
Az, aki ott trónol a földkerekség fölött, ahonnan lakói csak sáskának látszanak, fátyolként terítette ki az eget, kifeszítette, mint egy lakósátrat.
→
4Móz 13,33;
Zsolt 104,2;
Zak 12,1
24. vers
Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a pelyvát.
25. vers
Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? – mondja a Szent.
26. vers
Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Kivezeti seregüket szám szerint, mindnyájukat név szerint szólítja; olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mer hiányozni.
→
1Móz 1,16;
Jób 38,31;
Zsolt 147,4;
Ézs 48,13
27. vers
Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé.
→
Zsolt 27,10;
Ézs 49,14
28. vers
Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen.
→
Zsolt 24,1;
Zsolt 90,2
30. vers
Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.
31. vers
De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.
→
2Sám 1,23;
Zsolt 103,5
Könyvek
