Ézsaiás próféta könyve
7. fejezet
A szír–efraimi háború
1. vers
Áháznak, Jótám fiának, Uzzijjá unokájának, Júda királyának az idejében történt, hogy háborút indított Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen; de nem tudták legyőzni.
→
2Kir 16,1;
2Krón 28,1
2. vers
Amikor hírül vitték Dávid házának, hogy összefogott Arám Efraimmal, reszketni kezdett a szíve és népének a szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben.
3. vers
Akkor így szólt az Úr Ézsaiáshoz: Menj ki Seár-Jásúb fiaddal együtt Áházhoz a Felső-tó vízvezetékének a végéhez, a ruhafestők mezejéhez vezető útra,
→
2Kir 18,17;
Ézs 36,2
4. vers
és mondd meg neki: Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő, üszkös fadarab miatt, az arámi Recínnek és Remaljá fiának a haragja miatt!
5. vers
Mivel ezt a tervet szőtte ellened az arámi Recín az efraimi Remaljá fiával együtt:
6. vers
Vonuljunk föl Júda ellen, törjünk rá, kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királyává Tábeél fiát! –
7. vers
azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Nem sikerül, nem úgy lesz,
8. vers
még ha Arámnak Damaszkusz is a fővárosa, és Damaszkusznak Recín is a vezetője! Hatvanöt év múlva összeomlik Efraim, és nem lesz többé nép;
→
2Kir 17,24
Az Immánuél-jövendölés
10. vers
Ezután így szólt az Úr Áházhoz:
11. vers
Kérj egy jelet Istenedtől, az Úrtól, akár lentről a mélyből, akár fentről a magasból!
13. vers
Akkor ezt mondta Ézsaiás: Halljátok meg, Dávid háza! Nem elég, hogy embereket fárasztotok, még Istenemet is fárasztjátok?
14. vers
Ezért maga az Úr fog jelet adni nektek: Íme, egy fiatal nő, aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezi majd el.
15. vers
Tejszínt és mézet fog az enni, amíg meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani.
→
Ézs 8,4
16. vers
Mert mielőtt ez a gyermek meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani, elhagyottá válik az a föld, amelynek két királyától rettegsz.
17. vers
Hoz majd az Úr rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek még nem voltak, mióta Efraim elvált Júdától: elhozza Asszíria királyát.
→
2Kir 18,13;
2Krón 28,20;
Ézs 36,1
18. vers
Azon a napon idehívja az Úr a legyeket Egyiptom folyói mellől, és a méheket Asszíria földjéről.
→
Ézs 5,26
19. vers
Mind eljönnek, és letelepszenek a mély medrekben és a sziklahasadékokban, minden tövisbokron és minden itatóhelyen.
20. vers
Azon a napon megborotválja az Úr a Folyamon túl bérelt késsel, az asszír királlyal a fejet és a szőrös lábat, a szakállt is levágja.
→
2Kir 15,29
21. vers
Azon a napon mindenki csak egy tehenet és két juhot fog tartani,
22. vers
de azok annyi tejet adnak, hogy mindenki tejszínt eszik. Tejszínt és mézet eszik mindenki, aki az országban megmarad.
23. vers
És azon a napon minden helyet, ahol most ezer ezüstöt érő ezer szőlőtőke van, felver majd a tövis és a gaz.
24. vers
Nyilakkal és íjjal mennek majd oda, mert tövis és gaz lesz az egész ország.
25. vers
Nem mennek föl egyetlen hegyoldalba sem, amelyet meg szoktak kapálni, mert félnek a tövistől és a gaztól. Csak marhák járnak ott, és juhok legelésznek.
Könyvek
