Ézsaiás próféta könyve

34. fejezet


Fejezetek:


Edóm elpusztul


1. vers

Jöjjetek ide, népek, halljátok, figyeljetek, nemzetek! Hallja meg a föld és ami rajta él, a világ és minden szülötte!


2. vers

Megharagudott az Úr valamennyi népre, haragra lobbant egész seregükre, kiirtja, vágóhídra viszi őket.

Zsolt 2,9; Jel 19,15


3. vers

Az elesettek kidobva hevernek, bűzt árasztanak a hullák, a hegyek is tocsognak a vértől.

Ézs 14,19; Ez 32,5


4. vers

Széthull az ég minden serege, összecsavarodik az ég, mint egy könyvtekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél lehull a szőlőről, vagy ahogy a lomb a fügefáról.

Ézs 13,10; Jóel 3,3; Mt 24,29; Mk 13,24; 2Pt 3,12; Jel 6,13


5. vers

Vért akar inni mennyei kardom, ezért lesújt Edómra, a népre, amelyet kiirtásra ítéltem.

5Móz 32,41; Ézs 63,1; Jer 46,10; Jer 49,7; Jer 50,27; Jer 51,40; Ez 39,17; Jel 19,17


6. vers

Az Úr kardja csupa vér, csepeg róla a zsír, bárányok és bakok vére, kosok veséjének kövérje, mert áldozatot tart az Úr Bocrában, nagy mészárlást Edóm országában.


7. vers

Hullanak a bivalyok, és a marhák az erős bikákkal együtt. Vértől részegedik meg a földjük, kövérjétől lesz zsíros ott a por.


8. vers

Mert az Úr bosszúállásának napja ez, a megtorlás esztendeje Sion perében.

Zsolt 137,7; Ézs 63,4; Ez 25,12; Ez 35,5


9. vers

Patakjai szurokká változnak, pora kénkővé válik, földje pedig égő szurokká.

1Móz 19,24; Jer 49,18


10. vers

Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, szüntelenül gomolyog a füstje. Nemzedékről nemzedékre pusztaság marad, soha senki nem jár arra.

2Kir 21,13; Zof 2,14; Jel 14,11; Jel 18,2; Jel 19,3


11. vers

Pelikán és bölömbika veszi majd birtokba, fülesbagoly és holló tanyázik benne. Mert kifeszíti fölötte az Úr a mérőzsinórt, hogy kietlenné váljon, és a mérőónt, hogy pusztává legyen.

1Móz 1,2; Ézs 14,23; Ám 7,7


12. vers

Nemesei senkit sem kiáltanak királlyá, vezetői mind semmivé lesznek.


13. vers

Palotáit gaz veri föl, erődjeit csalán és tüskebozót. Sakálok hajléka lesz, struccmadarak tanyája.

Ézs 13,19; Jer 50,39


14. vers

Ott találkozik a vadmacska a hiénával, egyik pusztai démon a másikkal. Ott pihen az éjjeli boszorkány, ott talál magának nyugvóhelyet.


15. vers

Ott fészkel a bagoly, oda rakja tojásait, melengeti és kikölti azokat a maga árnyékában. Ott gyülekeznek a kányák: az anyamadár és a párja.


16. vers

Keressétek majd ki az Úr könyvéből, és olvassátok el! Egy sem fog hiányozni ezek közül, sem egyik, sem másik nem marad távol, hiszen az Úr ad parancsot nekik, az ő lelke gyűjti össze őket.

Zsolt 33,9; Ézs 41,26; Mt 24,35; Jel 5,1; 2Móz 32,32


17. vers

Ő sorsolta ki ezt nekik, az ő keze mérte ki mérőzsinórral a részüket. Birtokba veszik azt örökre, nemzedékről nemzedékre benne tanyáznak.

Mal 1,3

Fejezetek:


Könyvek