Ézsaiás próféta könyve

capítulo 34


Capítulos:


Edóm elpusztul


verso 1

Jöjjetek ide, népek, halljátok, figyeljetek, nemzetek! Hallja meg a föld és ami rajta él, a világ és minden szülötte!


verso 2

Megharagudott az Úr valamennyi népre, haragra lobbant egész seregükre, kiirtja, vágóhídra viszi őket.

Zsolt 2,9; Jel 19,15


verso 3

Az elesettek kidobva hevernek, bűzt árasztanak a hullák, a hegyek is tocsognak a vértől.

Ézs 14,19; Ez 32,5


verso 4

Széthull az ég minden serege, összecsavarodik az ég, mint egy könyvtekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél lehull a szőlőről, vagy ahogy a lomb a fügefáról.

Ézs 13,10; Jóel 3,3; Mt 24,29; Mk 13,24; 2Pt 3,12; Jel 6,13


verso 5

Vért akar inni mennyei kardom, ezért lesújt Edómra, a népre, amelyet kiirtásra ítéltem.

5Móz 32,41; Ézs 63,1; Jer 46,10; Jer 49,7; Jer 50,27; Jer 51,40; Ez 39,17; Jel 19,17


verso 6

Az Úr kardja csupa vér, csepeg róla a zsír, bárányok és bakok vére, kosok veséjének kövérje, mert áldozatot tart az Úr Bocrában, nagy mészárlást Edóm országában.


verso 7

Hullanak a bivalyok, és a marhák az erős bikákkal együtt. Vértől részegedik meg a földjük, kövérjétől lesz zsíros ott a por.


verso 8

Mert az Úr bosszúállásának napja ez, a megtorlás esztendeje Sion perében.

Zsolt 137,7; Ézs 63,4; Ez 25,12; Ez 35,5


verso 9

Patakjai szurokká változnak, pora kénkővé válik, földje pedig égő szurokká.

1Móz 19,24; Jer 49,18


verso 10

Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, szüntelenül gomolyog a füstje. Nemzedékről nemzedékre pusztaság marad, soha senki nem jár arra.

2Kir 21,13; Zof 2,14; Jel 14,11; Jel 18,2; Jel 19,3


verso 11

Pelikán és bölömbika veszi majd birtokba, fülesbagoly és holló tanyázik benne. Mert kifeszíti fölötte az Úr a mérőzsinórt, hogy kietlenné váljon, és a mérőónt, hogy pusztává legyen.

1Móz 1,2; Ézs 14,23; Ám 7,7


verso 12

Nemesei senkit sem kiáltanak királlyá, vezetői mind semmivé lesznek.


verso 13

Palotáit gaz veri föl, erődjeit csalán és tüskebozót. Sakálok hajléka lesz, struccmadarak tanyája.

Ézs 13,19; Jer 50,39


verso 14

Ott találkozik a vadmacska a hiénával, egyik pusztai démon a másikkal. Ott pihen az éjjeli boszorkány, ott talál magának nyugvóhelyet.


verso 15

Ott fészkel a bagoly, oda rakja tojásait, melengeti és kikölti azokat a maga árnyékában. Ott gyülekeznek a kányák: az anyamadár és a párja.


verso 16

Keressétek majd ki az Úr könyvéből, és olvassátok el! Egy sem fog hiányozni ezek közül, sem egyik, sem másik nem marad távol, hiszen az Úr ad parancsot nekik, az ő lelke gyűjti össze őket.

Zsolt 33,9; Ézs 41,26; Mt 24,35; Jel 5,1; 2Móz 32,32


verso 17

Ő sorsolta ki ezt nekik, az ő keze mérte ki mérőzsinórral a részüket. Birtokba veszik azt örökre, nemzedékről nemzedékre benne tanyáznak.

Mal 1,3

Capítulos:


Libros