Ézsaiás próféta könyve
capítulo 25
A megváltottak hálaéneke
verso 1
Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot.
verso 2
Mert kőhalommá tetted a várost, az erődített várat romhalmazzá; a bitorlók palotája nem lesz város, soha többé föl nem épül!
verso 3
Ezért tisztel téged az erős nép, téged fél a hatalmas nemzetek városa.
verso 4
Mert erős vára vagy a nincstelennek, erős vára a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben – mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar,
→
Zsolt 91,1;
Zsolt 121,1;
Ézs 4,6
verso 5
mint hőség a szikkadt földön. De te megalázod a harsány bitorlókat, mint a felhő árnyéka a hőséget, elnyomod a hatalmaskodók énekét.
Isten lakomát készít a Sionon
verso 6
Készít majd a Seregek Ura ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborral, zsíros, velős falatokkal, letisztult újborral.
→
Zsolt 23,5;
Mt 8,11;
Mt 22,2;
Lk 14,15;
Lk 22,16;
Jel 19,9
verso 8
Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr!
verso 9
Ezt mondják majd azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, és ő megszabadított minket! Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!
→
Zsolt 48,15
Móáb megaláztatása
verso 11
Széttárja benne kezeit, ahogyan széttárja az úszó, ha úszik. De az Úr megalázza gőgjét, hiába csapkod a kezével.
verso 12
Kőfalakkal megerősített fellegváradat ledönti, lerombolja, ízzé-porrá zúzza.
Libros
