Ézsaiás próféta könyve

capítulo 49


Capítulos:


Az Úr a népekhez küldi szolgáját


verso 1

Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már az anyaméhben elhívott engem az Úr, születésemtől fogva emlegeti nevemet.

Jer 1,5; Gal 1,15


verso 2

Éles karddá tette számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem.

Ézs 51,16; Ef 6,17; Zsid 4,12; Jel 1,16; Jel 2,16; Jel 19,15


verso 3

Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet!

2Thessz 1,10


verso 4

Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél.

1Kor 15,58; Fil 2,16


verso 5

Most pedig ezt mondja az Úr – aki már az anyaméhben szolgájának teremtett, hogy visszavezessem hozzá Jákóbot, és köréje gyűjtsem Izráelt, mert nagyra becsül engem az Úr, és Istenemnél megvan rá az erőm –,

Jer 1,5


verso 6

ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A népek világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.

Ézs 42,6; Ézs 60,3; Lk 2,30; Jn 8,12; Jn 9,5; ApCsel 13,47; ApCsel 26,23


A hazatérés öröme


verso 7

Ezt mondja az Úr, Izráel megváltója, Szentje annak, akit megvetnek az emberek, akit utálnak a népek, aki a zsarnokok szolgája: Királyok kelnek föl, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le az Úrért, aki hűséges hozzád, Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged.

Zsolt 22,7; Ézs 52,13; Ézs 53,2


verso 8

Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítelek. Megőrizlek és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy te állítsd helyre az országot, és oszd szét az elpusztult örökséget.

Zsolt 69,14; Ézs 42,6; Ézs 54,3; Ézs 58,12; Ézs 61,2; Lk 4,19; 2Kor 6,2


verso 9

Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! A sötétségben levőknek: Gyertek a napvilágra! Útközben lesz mit enniük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük.

Ézs 42,7; Lk 4,18


verso 10

Nem éheznek és nem szomjaznak majd, nem bántja őket a nap heve, mert az terelgeti őket, aki könyörült rajtuk, az vezeti őket forrásvizekhez.

Ézs 35,6; Ézs 41,18; Ézs 43,19; Ézs 48,21; Jel 7,16


verso 11

Utat készítek a hegyeken át, és feltöltik majd az országutakat.

Ézs 35,8; Ézs 40,3; Ézs 42,16


verso 12

Ezek itt messze földről jönnek, azok észak és nyugat felől, amazok meg Színím földjéről!

Lk 13,29; Ez 29,10; Ez 30,6


verso 13

Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, ujjongásba törjetek ki, hegyek! Mert megvigasztalja népét az Úr, és megkönyörül az elesetteken.

Ézs 40,1; Ézs 44,23; Ézs 51,3; Ézs 52,9; Lk 2,25; Jel 18,20


Sion biztatása


verso 14

De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram!

2Móz 13,9; Ézs 40,27


verso 15

Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!

1Kir 3,26; Zsolt 27,10; Jer 31,20


verso 16

Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.


verso 17

Fiaid hozzád sietnek, pusztítóid és rombolóid pedig kivonulnak belőled.


verso 18

Emeld föl a tekintetedet, és nézz körül: mindnyájan összegyűltek, eljönnek hozzád. Életemre mondom – így szól az Úr –, hogy ékszerként veszed föl valamennyit, magadra aggatod őket, akár egy menyasszony!

Ézs 60,4; Róm 14,11


verso 19

Feldúlt országod pusztán heverő romjai még szűkek lesznek az ott lakóknak, mert eltávoznak pusztítóid.

Zak 2,5; Ézs 54,1


verso 20

Majd mondják még neked gyermekeid, akiktől meg voltál fosztva: Szűk nekem ez a hely, menj odébb, hadd telepedjek ide én is!

Ézs 54,1


verso 21

Így töprengesz akkor majd magadban: Ki szülte ezeket? Hiszen én gyermektelen és meddő voltam, fogságban éltem, száműzötten. Ki nevelte ezeket? Hiszen én egyedül maradtam: honnan valók hát ezek?


verso 22

Ezt mondja az én Uram, az Úr: Intek kezemmel a népeknek, jelt adok a nemzeteknek, és ölben hozzák haza fiaidat, leányaidat pedig vállukra emelve.

Ézs 11,10; Ézs 60,4; Ézs 66,12; Ez 6,7; Mik 7,17; Jel 3,9; Zsolt 72,9


verso 23

Királyok lesznek a gondviselőid, főrangú feleségeik a dajkáid. Földre borulnak előtted, és lábad porát nyaldossák. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, és nem vallanak szégyent, akik bennem bíznak.

1Kir 11,3


verso 24

El tudod-e venni a zsákmányt a harcostól, elszökhetnek-e az erőstől a foglyok?


verso 25

Igen! – ezt mondja az Úr. A harcostól is el lehet venni a foglyokat, és az erőstől is elszökhet a zsákmány. Perlőiddel én fogok perelni, és fiaidat megszabadítom.


verso 26

Elnyomóiddal megetetem saját húsukat, megrészegednek saját vérüktől, mint az édes bortól. Akkor majd megtudja minden ember, hogy én, az Úr vagyok a te szabadítód, és a te megváltód Jákób Erőssége.

1Móz 49,24; Ézs 1,24; Ézs 9,19; Ézs 60,16; Jer 19,9; Jel 14,20; Jel 16,6

Capítulos:


Libros