Mózes első könyve

capítulo 49

Capítulos:

… 45 46 47 48 49 50 ⇤ ← 49 → ⇥

Jákób megáldja tizenkét fiát

verso 1

Jákób hívatta fiait, és ezt mondta: Gyűljetek össze, hadd mondjam el, mi történik veletek majd egykor!

verso 2

Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Jákób fiai! Hallgassatok atyátokra, Izráelre!

verso 3

Rúben, te vagy elsőszülöttem, erősségem, férfierőm első termése: kiváltképpen hatalmas, kiváltképpen erős.

→ 1Móz 29,32; 5Móz 21,17

verso 4

Kiáradtál, mint a víz, nem maradsz az első, mert atyád ágyába léptél, akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél.

→ 1Móz 35,22; 1Krón 5,1

verso 5

Simeon és Lévi testvérek, fegyvereik erőszak eszközei.

→ 1Móz 34,25

verso 6

Társaságukba ne menj, lelkem, gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban, kedvtelésükben bikát bénítottak.

verso 7

Átkozott haragjuk, mert vad, és dühük, mert hajthatatlan. Szétosztom őket Jákóbban, elszélesztem Izráelben.

→ Józs 19,1; Józs 21,1; Ám 1,11; Énekek 8,6

verso 8

Júda, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakára teszed, leborulnak előtted atyádnak fiai.

→ 1Móz 27,29; 1Móz 37,7; 5Móz 33,7; Bír 1,1; 1Krón 5,2

verso 9

Fiatal oroszlán vagy, Júda, prédától lettél naggyá, fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölzavarni?!

→ 4Móz 23,24; 4Móz 24,9; Jel 5,5

verso 10

Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Síló, akinek engednek a népek.

→ 4Móz 24,17

verso 11

Szőlőtőhöz köti ki szamarát, nemes tőkéhez szamárcsikóját. Ruháját borban mossa, köntösét a szőlő vérében.

verso 12

Szemei bornál ragyogóbbak, fogai tejnél fehérebbek.

verso 13

Zebulon a tengerpart felé lakik, a hajók kikötője felé, hátával Szidónra támaszkodik.

→ 5Móz 33,18; Józs 19,10

verso 14

Issakár nagy csontú szamár, az aklok között heverész.

verso 15

De látva, mily jó a nyugalom, és milyen szép a föld, teher alá hajtja vállát, és robotoló szolgává lesz.

verso 16

Dán ítéli a maga népét, mint Izráel bármely törzse.

→ Józs 19,40; Bír 18

verso 17

Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik.

verso 18

Szabadításodra várok, Uram!

→ Zsolt 119,166

verso 19

Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar!

verso 20

Ásér kenyere kövér, királyi csemegéket kínál.

verso 21

Naftáli gyors lábú szarvasünő, szép szavakat hallat.

verso 22

Termő fa ága József, termő fa ága forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon.

→ 5Móz 33,13

verso 23

Ezért keserítik, nyilazzák, kergetik az íjászok.

→ Zsolt 37,14

verso 24

De íja nem remeg, izmos kezei fürgén járnak, hisz Jákób Erőssége tartja a kezét, Izráel pásztora, kősziklája,

→ 5Móz 32,31; Zsolt 80,2; Ézs 49,26

verso 25

atyád Istene, aki megsegít téged, a Mindenható, aki megáld téged az ég áldásával felülről, a lent elterülő mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival.

→ 1Móz 27,28

verso 26

Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az örök halmok gyönyörűségénél; szálljanak József fejére, a testvérei között megszentelt fejére!

verso 27

Benjámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt.

verso 28

Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg.

Jákób halála

verso 29

Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek a hettita Efrón mezején levő barlangba!

→ 1Móz 23,16; 1Móz 47,29

verso 30

Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van Mamréval szemben a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul.

verso 31

Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is.

→ 1Móz 25,9; 1Móz 35,29

verso 32

A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang.

verso 33

Miután Jákób mindezeket meghagyta fiainak, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.

→ ApCsel 7,15