Az apostolok cselekedetei

capítulo 13

Capítulos:

A Szentlélek elhívja Barnabást és Pált

Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lúciusz és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul.

verso 2

Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.

verso 3

Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.

Pál első missziói útjára indul
Barnabás és Pál Cipruson

verso 4

Ők így a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusra.

verso 5

Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt mint segítőtárs.

verso 6

Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig, találkoztak egy zsidó varázslóval és álprófétával, akinek Barjézus volt a neve.

verso 7

Ez közel állt Szergiusz Paulusz helytartóhoz, aki értelmes ember volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta az Isten igéjét.

verso 8

De Elimász, a varázsló – neve ugyanis ezt jelenti – szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől.

verso 9

Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel ránézett,

verso 10

és így szólt: Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr egyenes útjait?

→ ApCsel 8,20; ApCsel 9,2

verso 11

Most íme, az Úr keze rajtad van, megvakulsz, és nem látod a napot egy ideig! Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket.

verso 12

Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán.

A piszidiai Antiókhia zsinagógájában

verso 13

Azután Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfíliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.

verso 14

Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a piszidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába és leültek.

verso 15

A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és azt üzenték nekik: Testvéreink, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok!

verso 16

Pál felállt, intett a kezével, és ezt mondta: Izráelita férfiak és ti, istenfélők, halljátok!

verso 17

Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és hatalmas karjával kivezette őket onnan.

verso 18

Azután közel negyven esztendeig hordozta őket a pusztában.

verso 19

És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, örökségül adta nekik azoknak a földjét.

verso 20

Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat adott nekik egészen Sámuel prófétáig.

verso 21

Ekkor királyt kértek maguknak, Isten pedig Sault, Kís fiát, a Benjámin törzséből való férfit adta nekik negyven esztendőre.

verso 22

Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.

→ 1Sám 13,14; Zsolt 89,21

verso 23

Az ő utódai közül tette Isten Izráel üdvözítőjévé Jézust, ígéret szerint,

verso 24

miután János előre meghirdette, még az ő eljövetele előtt, Izráel egész népének, hogy térjenek meg és keresztelkedjenek meg.

verso 25

Küldetése végén János így szólt: Én nem az vagyok, akinek ti gondoltok engem. Hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani.

→ Mt 3,11; Jn 1,20

verso 26

Testvéreim, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Nekünk küldetett el ennek az üdvösségnek az igéje.

verso 27

De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és így betöltötték a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, azáltal, hogy elítélték őt.

verso 28

Bár semmiféle halálos bűnt nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg.

verso 29

Amikor véghezvitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették.

verso 30

De Isten feltámasztotta őt a halálból,

verso 31

és ő több napon át megjelent azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most az ő tanúi a nép előtt.

verso 32

Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust.

verso 33

Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.”

→ Zsolt 2,7

verso 34

Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: „Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket.”

→ Ézs 55,3

verso 35

Ezért más helyen is így szól: „Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson.”

→ Zsolt 16,10

verso 36

Mert Dávid, miután a maga nemzedékében szolgált Isten akarata szerint, meghalt, és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott.

verso 37

Akit azonban Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást.

verso 38

Vegyétek tehát tudomásul, testvéreim, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát,

verso 39

és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.

→ Róm 3,20

verso 40

Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az Úr a próféták által:

verso 41

„Lássátok meg, ti gúnyolódók, ámuljatok, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek.”

→ Hab 1,5

verso 42

Amikor pedig mentek kifelé, kérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról.

verso 43

Miután szétoszlott a gyülekezet, sokan követték a zsidók és az istenfélő prozeliták közül Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk, és biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében.

verso 44

A következő szombaton szinte az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét.

verso 45

Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének.

→ 1Thessz 2,14

verso 46

Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.

verso 47

Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: „Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig.”

→ Ézs 49,6; ApCsel 15,14

verso 48

Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívőkké lettek.

verso 49

Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.

verso 50

De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.

verso 51

Ők pedig lerázták lábuk porát ellenük, és elmentek Ikóniumba.

→ Lk 9,5

verso 52

A tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel.