Az apostolok cselekedetei
capítulo 14
Ikóniumban
verso 1
Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.
verso 2
De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen.
verso 3
Mégis hosszabb időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez.
verso 4
A város népe meghasonlott, és némelyek a zsidókkal, mások pedig az apostolokkal tartottak.
verso 5
Amikor a pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket,
verso 6
ők ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre,
verso 7
és ott hirdették az evangéliumot.
Pál meggyógyít egy sántát Lisztrában
verso 8
Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni.
verso 9
Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon.
verso 10
Ezért hangosan így szólt hozzá: Állj a lábadra egyenesen! Ekkor az talpra ugrott, és járt.
verso 11
Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!
verso 12
Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő.
verso 13
Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik.
verso 14
Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak,
verso 15
és így kiáltottak: Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonlóan emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.
→
Zsolt 147,20
verso 16
Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon,
verso 17
bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet.
→
Jer 5,24
verso 18
Így szóltak, és nagy nehezen lebeszélték a sokaságot arról, hogy áldozatot mutasson be nekik.
Pált megkövezik, de életben marad
verso 19
Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték.
→
2Kor 11,25
verso 20
De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe.
Pál és Barnabás visszatér a szíriai Antiókhiába
verso 21
Miután hirdették az evangéliumot ebben a városban, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába.
verso 23
Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva ajánlották őket az Úrnak, akiben hittek.
verso 24
Azután Piszidián áthaladva eljutottak Pamfíliába,
verso 25
hirdették az igét Pergében, és lementek Attáliába.
verso 26
Innen Antiókhiába hajóztak, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva indították el őket a most elvégzett munkára.
verso 27
Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre.
verso 28
Azután hosszabb időt töltöttek ott a tanítványokkal.
Libros
