Az apostolok cselekedetei
capítulo 5
Anániás és Szafira
verso 1
Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot,
→
Józs 7
verso 2
és az árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette.
verso 3
Péter azonban így szólt: Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából?
verso 4
Vajon nem a tiéd volt-e, amíg el nem adtad, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
verso 5
Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották.
verso 6
Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették.
verso 7
Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről.
verso 8
Péter megkérdezte tőle: Mondd meg nekem, ennyiért adtátok el a földet? Ő így felelt: Igen, ennyiért.
verso 9
Péter így szólt hozzá: Miért egyeztetek meg abban, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged.
verso 10
Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé.
verso 11
Nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket.
Az apostolok csodákat tesznek
verso 12
Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy akarattal együtt voltak a Salamon-csarnokban,
verso 13
de mások nem mertek hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket.
verso 14
Az Úr pedig egyre növelte a hívők számát férfiak és nők sokaságával.
verso 15
A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy amikor Péter arra jár, legalább az árnyéka érje valamelyiküket.
→
Mk 6,56;
ApCsel 19,12
verso 16
Összegyűlt a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, akik mind meggyógyultak.
→
Lk 4,40
Az apostolok fogsága és szabadulása
verso 17
Ekkor azonban megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és féltékenységtől eltelve
verso 18
elfogták az apostolokat, és börtönbe vetették őket.
verso 19
De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik:
verso 20
Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét!
verso 21
Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket.
verso 22
A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben, ezért visszatérve jelentették:
verso 23
A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk.
verso 24
Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek, és ezt kérdezték: Miként történhetett ez?
verso 25
De valaki odament, és jelentette nekik: Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet.
verso 26
Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.
verso 27
Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat:
verso 28
Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak a nevében, és íme, egész Jeruzsálemet betöltitek tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.
→
Mt 27,25
verso 29
Péter és az apostolok így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.
verso 31
Isten őt mint fejedelmet és szabadítót emelte a jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek.
→
Zsolt 118,16
verso 32
Mi tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek, akit azoknak adott Isten, akik engedelmeskednek neki.
Gamáliél tanácsa
verso 33
Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük.
verso 34
De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és megparancsolta, hogy egy kis időre vezessék ki ezeket az embereket.
verso 35
Azután így szólt a nagytanácshoz: Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel!
verso 36
Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és ügyük semmivé lett.
verso 37
Azután felkelt a galileai Júdás az összeírás idején. Sokakat állított a maga pártjára, de ő is elpusztult; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak.
verso 38
A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül;
verso 39
ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhetne, hogy Isten ellen harcoltok. Azok hallgattak rá,
verso 40
behívatták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és elbocsátották őket.
verso 41
Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért;
→
1Kor 4,9
verso 42
és nem hagytak fel a naponkénti tanítással a templomban és házanként, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus.
Libros
