Ézsaiás próféta könyve

14. fejezet


Fejezetek:


Gúnydal a babiloni király bukásáról


1. vers

Bizony, megkönyörül az Úr Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja magának. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak.

5Móz 7,6; Ézs 41,8; Ézs 56,1


2. vers

Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az Úr földjén mint szolgákat és szolgálóleányokat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon.

Ézs 49,22; Ézs 60,3; Ézs 61,4; Ézs 66,12; Zak 1,17; Jel 21,24


3. vers

Amikor majd nyugalomra fordítja az Úr fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény munkát, amit végeztettek veled,

2Móz 1,14


4. vers

ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Jaj, hogy vége lett a sanyargatónak, vége lett az erőszaknak!


5. vers

Összetörte az Úr a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját,

Ézs 9,3; Jer 48,17


6. vers

amely népeket vert dühében szüntelen veréssel, és nemzeteket tiport haragjában, kegyetlenül üldözve őket.


7. vers

Megnyugodott, békés az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek.


8. vers

Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk!


9. vers

Megrendült odalent a holtak hazája, amikor meglátta jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasát, fölkelti trónjukról a népek királyait.


10. vers

Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél!


11. vers

Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród!

Jób 17,13; Ez 32,18


12. vers

Jaj, leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője!

Lk 10,18


13. vers

Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon.

Zsolt 48,3; Ézs 10,13; Ézs 37,24; Ez 28,14; Dán 11,36; Mt 11,23; Lk 10,15; 2Thessz 2,4


14. vers

Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!


15. vers

De a sírba kell leszállnod, a gödör legmélyére.

Lk 10,18; Jel 12,9


16. vers

Akik csak meglátnak, rád csodálkoznak, elámulnak rajtad: Ettől az embertől reszketett a föld, ettől remegtek az országok?


17. vers

Ez az, aki pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nem engedte haza a foglyokat?


18. vers

A népek királyai mind tisztességben nyugszanak, mindegyik a maga sírboltjában.


19. vers

Téged azonban temetetlenül dobnak el, mint valami hitvány gyomot; elborítanak a legyilkoltak, akiket karddal öltek meg, mint egy eltaposott hullát. Nekik kőhalom alatt lesz a sírjuk,

Ézs 34,3


20. vers

de téged nem temetnek el velük, mert pusztítottad országodat, saját nemzetedet gyilkoltad. Nem emlegetik soha többé a gonosztevők ivadékát!

Jób 18,16


21. vers

Állítsatok vágóhidat fiainak őseik bűne miatt, hogy talpra állva el ne foglalják a földet, és be ne töltsék városokkal a világot!

2Móz 20,5


22. vers

Rájuk támadok – így szól a Seregek Ura –, és kiirtom Babilon nevét és maradékát, még az írmagját is – így szól az Úr.


23. vers

Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel – így szól a Seregek Ura.


Jövendölés Asszíria ellen


24. vers

Megesküdött a Seregek Ura: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam.


25. vers

Országomban töröm össze Asszíriát, hegyeimen taposom el. Lekerül róluk igája, lekerül vállukról a teher.

Ézs 9,3; Ézs 10,27; Ézs 29,1


26. vers

Ezt terveztem el az egész földdel szemben, így nyújtom ki kezemet minden nép ellen.

Ézs 9,11; Ézs 10,4


27. vers

Ha így határoz a Seregek Ura, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza?


A filiszteusokat utoléri az ítélet


28. vers

Áház király halála esztendejében hangzott el ez a fenyegető jövendölés:

2Kir 16,20


29. vers

Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz.


30. vers

A legszegényebbek jól élnek, és a szegények bizton heverésznek, a te gyökeredet azonban éhhalállal sújtom, maradékodat meggyilkolom.


31. vers

Jajgass, kapu, kiálts, város, rettegjetek, ti filiszteusok! Mert füst gomolyog északról, senki se hagyja el a kijelölt helyét!


32. vers

Mit szólnak majd ehhez a népek követei? Azt, hogy az Úr vetett a Sionnak alapot, és oda menekülnek népe szegényei!

Zsolt 87,1; Zsolt 132,13; Ézs 28,16

Fejezetek:


Könyvek