Ézsaiás próféta könyve

Fejezetek:

… 61 62 63 64 65 66   ⇤ ← 63 → ⇥

1. vers

Ki jön ott Edómból, vérvörös ruhában Bocrából, pompás öltözetben, erőteljes léptekkel? – Én, aki igazat beszélek, és van erőm a szabadításhoz!

→ Ez 35,1; Ézs 34,5

2. vers

– Miért vörös az öltözeted, miért olyan a ruhád, mint azé, aki borsajtóban tapos?

→ JSir 1,15; Jóel 4,13; Jel 14,20; Jel 19,13

3. vers

– A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem. Tapostam őket haragomban, tiportam őket felindulásomban. Levük a ruhámra fröccsent, egész öltözetemet beszennyeztem.

4. vers

Mert kitűztem magamban a bosszúállás napját, eljött a megtorlás esztendeje.

→ Ézs 34,8; Ézs 61,2; Jer 51,11

5. vers

Körbenéztem, de nem volt, aki segítene, és csodálkoztam, hogy nincsen, aki támogasson. Saját karom segített hát engem, saját felindulásom támogatott.

→ Zsolt 98,1; Ézs 59,16

6. vers

Népeket tapostam el haragomban, szétzúztam őket felindulásomban, és levüket kiontottam a földre.

7. vers

Az Úr hűségét magasztalom, az Úr dicső tetteit: mindazt, amit értünk tett az Úr, jótéteményeinek sorát Izráel háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen.

8. vers

Mert ezt mondta: Mégiscsak az én népem ez, fiaim, akik nem fognak rászedni. Ezért szabadította ki őket

→ 5Móz 7,6; 5Móz 14,2; Ézs 11,2

9. vers

minden nyomorúságukból. Nem követ vagy angyal, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva.

→ 2Móz 33,14; 5Móz 4,37; 5Móz 32,11; Ézs 46,3

10. vers

Ők azonban engedetlenek voltak, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségükké vált, és harcba szállt ellenük.

→ 4Móz 20,10; Zsolt 78,21; Zsolt 106,29; ApCsel 7,51; Ef 4,30

11. vers

De visszaemlékezett népe a régi időkre, Mózesre: Hol van, aki a tengerből kihozta nyájának pásztorát? Hol van, aki belé öntötte szent lelkét?

→ 2Móz 14,22; 4Móz 11,17; Neh 9,11; Zsolt 77,21; Zsolt 78,13; Zsolt 80,2; Zsid 13,20

12. vers

Hol van, aki dicső karjával megragadta Mózes jobb kezét? Kettéhasította előttük a vizet, örök nevet szerezve magának.

13. vers

Átvezette őket a mélységes vizeken, mint egy lovat a pusztán, még csak meg sem botlottak.

→ Ézs 51,10

14. vers

Mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe, úgy pihentette meg őket az Úr lelke. Így terelgetted népedet, dicső nevet szerezve magadnak.

→ 5Móz 12,10; 5Móz 25,19; Zsolt 143,10; Hag 2,5

15. vers

Tekints le az égből, nézz le szent és dicső hajlékodból: Hol van féltő szereteted és hatalmad? Szánalmadat, irgalmadat miért vonod meg tőlünk?

→ 5Móz 26,15

16. vers

Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.

→ 5Móz 32,6; Ézs 1,2; Ézs 45,11; Ézs 64,7; Jn 8,41

17. vers

Miért engeded, Uram, hogy letévedjünk utaidról? Miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen, és ne féljen téged? Fordulj oda ismét a te szolgáidhoz, a törzsekhez, melyek a te örök tulajdonod!

→ Zsolt 80,15; Zsolt 81,13; Zsolt 90,13; Ézs 6,9; Ézs 19,25; Róm 1,24; Róm 11,32

18. vers

Kis időre elfoglalták szent néped birtokát, szentélyedet ellenségeink taposták.

→ Zsolt 74,7; Zsolt 79,1; Lk 21,24; Jel 11,2

19. vers

Olyanok lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem rólad neveztek volna el minket. Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek!

→ 5Móz 28,10; Dán 9,19

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66